Kiégés: sok múlik a munkáltatón is

– A burnout, a kiégés vizsgálata a hivatásszerűen emberekkel foglalkozókkal kezdődött, mint betegápolók, orvosok, szociális gondozók – mondja Pósán György megyeszékhelyi szakpszicholó­gus. – Aztán megállapították, hogy minden olyan hivatásnál előfordulhat, ahol az emberekkel a közvetlen kommunikációs kapcsolat jelentős szerepet játszik. Kiégéskor az emberi lélekben, viselkedésben elfogy az energia nagy érzelmi, fizikai megterhelések miatt. Érzelmi túlterheltség alakul ki – folytatja.

Megtudjuk: a ­kialakulása ciklikus, kezdetben nagy lelkesedéssel dolgozunk, önként vállaljuk a többletmunkát, nagy energiákat fordítunk a kapcsolatainkra a munkahelyen, s észre sem vesszük, hogy a munkahelyi és magánéleti dolgaink összemosódnak. Sokszor szeretnénk látni az azonnali­ eredményeket, arra törekszünk, hogy lehetőleg minden ideális legyen. Belekerülünk a bizonyítási-megfelelési kényszerbe.

– Ha nem tudjuk megteremteni a munka és a magánélet összhangját, úgy, hogy az életöröm, életerő nem vész el, akkor minden esély megvan a kialakulására. Ilyenkor érezzük, hogy kicsúsznak a dolgok a kezeink közül. Nemzetközi vizsgálatok kimutatták, hogy a nők – elsősorban azok, akik segítő területen dolgoznak – veszélyeztetettebbek, mint a férfiak. A társadalmi elvárások szerint nekik mindenkinek meg kell felelniük, mindezt szeretettel, megértéssel. Gondolok itt például a gyereknevelése, az idősekről ­való gondoskodásra. A jó hír, hogy a mai elvárások szerint a nők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a tradicionális értékeket össze tudják egyeztetni a mai modern nő eszményképével – részletezi.

A szakember tájékoztat: a kiégés megelőzhető, kezelhető. Ha valakit rendszeresen támadnak egy munkahelyen, ott is kialakul a kiégés. Fontos tehát a munkahelyi légkör milyensége. A kiégésnél pszichoszomatikus (lelki tényező hatására kialakult testi tünetek – a szerző) és testi tünetek jelentkeznek. Az előbbiek között példaként gyomorfekély, magas vérnyomás, a testiek körében feszültség, fáradtság, testsúlyingadozás, alvászavar.

Igyekeztünk ­utánajárni természetesen annak is, hogy bizonyos területen dolgozók hogyan élik meg munkájukat, s hogy szerintük veszélyezteti-e őket a kiégés.

– Úgy érzem, engem nem fenyeget a burnout veszélye. A munkatársaimmal meg tudjuk beszélni, s meg is tudjuk oldani a problémákat. A barátaimra is támaszkodhatok, s fontosnak tartom, hogy kikapcsolódjak – mondja az Egerben dolgozó ápoló, Molnár András.

– Amíg az ember azzal foglalkozik, amit szeret, nem áll fenn ez a probléma. Érdemes folyamatosan fejlődni, nem szabad megrekedni egy szinten. Előny, ha pozitív emberekkel vagyunk körülvéve. Ha elvesztjük a motivációnkat egy munkahelyen, szerintem váltani kell – ­említi Lukács Kata egri kontrolling­menedzser, irodavezető.

– A pedagógusok munkájában elengedhetetlen a folyamatos megújulás – a kiégés megelőzése – annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni a felnövekvő generációkkal, a z generációs diákokkal. Ennek érdekében igyekszem az óráim tematikáját rugalmasan alakítani, a példaanyagot az ő érdeklődésükre szabni, és az órák struktúráját is dinamikusabbra formálni. Keresem az új feladatokat, a korábbi kutatásaimhoz kapcsolódó, de újabb irányokat – mondja H. Tomesz Tímea az Eszterházy Károly Egyetem főiskolai docense.

Hogyan kezelendő a kiégés?

A szakember szerint tisztáznunk kell, melyek azok a területek, ahol kevésbé vagyunk sikeresek, s melyek, ahol a túlterheltség jelei mutatkoznak. Fontos, hogy merjünk kipróbálni új munkamódszereket. Időt kell szakítani az aktív pihenésre, olyan tevékenységekre, amelyek energiával töltenek fel.

Fontos, hogy felismerjük a kiégés veszélyét, s merjünk szakemberhez fordulni. Tudjunk nemet mondani, kezdeményezzük a konstruktív konfliktuskezelést. A képzések pedig módszereket adhatnak a leküzdéshez. A munkahelyeken a munkafeltételek javításával, túlterheltség csökkentésével, a szabadságok rugalmas kezelésével lehet segíteni a munkavállalót. Fontos az is, hogy a munkáltató visszajelzéseket adjon a munkavállalónak, ezzel biztosítva a fejlődést. A legrosszabb helyzet, amikor arra kényszerülünk, hogy megváljunk a munkahelyünktől, mert ezáltal védhető meg a mentális egészségünk.