Ügyvédi iroda, de még a főispán hivatala is volt itt

A házat Batthyány ­Ignác építtette, aki később a Gyula­fehérváron található híres Batthyáneumot alapította. A palota 1774–76 között készült, tervezője Fellner Jakab, az erkélyrács és az ablakok kovácsoltvas rácsozata ­Fazola Henrik munkája. Építtetője valószínűleg soha nem lakott a palotában, mert az erkélyrácsozatban utódjának, Dobronyay Miklós kanonok nevének a kezdőbetűi olvashatók.

Az épülethez kötődő legjelentősebb eseménynek a megismeréséhez be sem kell lépni az ajtón, mert arról az erkélytartó oszlopok szomszédságában látható, 1939-ben elhelyezett emléktábla szövege tájékoztat. Erről Eger kiváló ismerője, múltjának nagyszerű kutatója, Breznay Imre azt írja, hogy „adataim alapján kapott emléktáblát a nagypréposti lak.” A tábla szövege szerint „1849. február 26-án délben, az emeleti nagy teremben Lévay­ Sándor nagyprépost-kanonok vendégül látta Dembinski Henrik altábornagy-fővezért, Görgey Artur tábornok–hadtestparancsnokot és vezérkari főnökeiket Molnár Nándor őrnagyot és Bayer József századost. A Verpelétről ide hangzó ágyúdörgés hallatára innen siettek a kápolnai csata szinhelyére.”

Az emléktábla elhelyezésének előzménye, hogy a „hadimúzeum lengyel emlékbizottsága” elhatározta, hogy megjelöli mindazokat a helyeket, amelyeket a magyar–lengyel barátság szempontjából érdemesek tart az utókor figyelmére, megbecsülésére. A bizottság mindenhol a vármegyék és városok lakosságával együtt, azok támogatásával készíttette el az emléktáblákat, köztük az egrit is. Nem szokványos esemény azonban már korábban is volt a palota történetében. ­1809-ben a napóleoni háborúk idején három hónapra Egerbe menekült a királyi család, ahol az érseki palotában lakott. Fischer­ István érseknek ezért ki kellett költözni onnan, és erre az időszakra átmenetileg a ­nagypréposti palota lett a székhelye. Egy 1867-ből ránk maradt „Tudósítás” szerint Lévai László hites ügyvéd tudomására hozza a város lakóinak, hogy „az ügyvédkedés terére lépvén” irodáját a nagypréposti lak földszintjén megnyitotta.

Voltak az épületben rendezvények is. Ezek ­egyikére 1878-ban a király születésnapján került sor délután 1 órakor, amikor a főkáptalan a nagypréposti palotában „fényes díszebédet adott, melyre az egyházi, polgári és katonai kitűnőségek hivatalosak valának”. Az ebéd során Danielik János püspök mondott pohárköszöntőt, melyet a vendégek lelkes, háromszoros éljenzése követett. Hasonlóra a következő évben is sor került. Ekkor a királyi pár ezüst menyegzője alkalmából. „Délben a fökáptalan a nagypréposti lakban díszebédet adott, melyre a város számos előkelősége volt hivatalos. Az ünnepelt ­királyi párért a nagyprépost úr… emelt poharat s mindenki szívében élénk viszbangra talált ékes szavakban tolmácsolta azon érzelmeket, melyekkel e napon a birodalom népei a fejedelmi trón elé járultak.”

A Tanácsköztársaság idején a hatalom kilakoltatta az épületből Debreczeni János nagyprépostot, aki 1921-ben hunyt el, és földi maradványait ott az épületben szentelték be. A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig ennek az épületnek a földszintjén volt a főispáni hivatal. Az 1927-es esztendő ismét hozott egy szokatlan eseményt. Május 14-én számos ciszterci öregdiák látogatott vissza az iskola falai közé. Ezen a napon este nyolc óra tájban a gimnázium ifjúságának fúvós zenekara lampionokkal a megyeház elé vonult és szerenáddal köszöntötte Okolicsányi Imrénét, a főispán feleségét, majd innen a nagypréposti palota elé vonult a menet, és a legidősebb öreg diáknak, Csekó Gábor nagyprépostnak adott szerenádot.

Az már a hétköznapok része volt, amikor 1929-ben „Az ­Egri Közszolgálati Alk. Házhely szerző Egyesülete” felkérte mindazokat, akik a Vincellériskola bal oldalán levő káptalani földekből kiosztott házhellyel rendelkeztek, hogy hátralékos adójukat szíveskedjenek befizetni a nagypréposti palotában a főkáptalan pénztárába. Amikor a város ­1939-ben elhatározta, hogy a mai Egészségház utcát kiszélesíti, arra kérte a főkáptalant, hogy a „kiszélesítéséhez engedje át a nagypréposti lak kerítése mellett húzódó területet a városnak s a város vállalja a kerítés beljebb helyezését.

A főkáptalan megbízásából Dutkay Pál pápai prelátus, érseki helynők értesítette a város képviselőtestületét, hogy a főkáptalan a kért területet ajándékba adja a városnak.” A nagyprépostok sorában találjuk Pánthy Endrét is, akinek volt egy képgyűjteménye, amelynek festményei annak idején a nagypréposti palota helyiségeinek falait díszítették. Közülük a legismertebb Dossi Faun és nimfa című alkotása. A rangos képgyűjtemény 1906-ban hagyatékként került az Egri Érseki Líceum Múzeumába. A nagypréposti palotában helyezte el a káptalan a levéltárát. Itt folytatott kutatásokat mások mellett Balássy Ferenc, a tudós pap is. Az idők során az épületnek a már említetteken kívül lakója volt többek között az egri utcanévadó Rajner Károly nagyprépost is.