Jégről pattant leány: a palánkon kívül is stabilan áll a lábán

A városbeliek ­edzője, Szőke Attila javaslatára három hatvani tanuló vett részt a szeptember közepén a Tüske csarnokban megtartott egész napos U14-es seregszemlén, két mezőnyjátékos: Erős Vivien és Rozsnoky Lara, tovább egy kapus: Laczi-Bidiga Zsófia. Utóbbinak tíz kapustársánál kellett jobbnak lennie. Hogy sikerült-e, majd csak a későbbiekben derül ki.

Zsófia ősztől már az ötödik osztályba jár az újhatvani Szent István Általános Iskolában. Két testvére ugyancsak jéghokizik: Anna harmadikos, Józsika pedig még csak az idén kezdte el az általános iskolát. Illik megemlíteni az iskola igazgatójának, Kovács Jánosnak a nevét, aki lelkes odafigyeléssel ­menedzseli a ­suli összes jégkorongozójának helyi és idegenbeli fellépéseit. Meg is van az eredménye, ők az egyedüliek Hatvanban, akik egy oktatási intézmény neve alatt szerepelnek.

Vajon miért épp Laczi-Bidiga Zsófiát ajánlotta figyelmünkbe a direktor úr? Nem is egy oka lehet. Mindjárt itt van a lányka személyisége: megnyerően bűbájos, helyes arcán ott ragyog az állandó mosoly, talpraesett, kérdezni sem kell, okosan beszél mindenről. Az elmúlt tanévet kitűnő eredménnyel zárta. Nem utolsósorban pedig helytáll a jéghokikapuban is, hol az újhatvani suli, hol a Gigászok egyesületének színeiben. Utóbbiban a francia nemzetiségű Proten Fleurrel váltják egymást.

Noha félig-meddig még nyár van, már javában tartanak a téli idényre felkészítő edzések. Hatvannak egyelőre nincs fedett jégpályája, így vasárnaponként reggel fél 8-tól Jászberényben ütik a pakkot legalább két-három órán át. A versenyszerű Mini Kupa küzdelmei pedig októbertől indulnak. Zsófia a Gigászok U12-eseit erősíti, de a Szent István U10-eseinek is besegít. Sőt, olykor még az is előfordul, hogy a mezőnyben kamatoztatja játéktudását.

Zsófia előfordulásaihoz egyébként GPS-t érdemes használni, oly sok helyszín tarkítja az életét. Nyáron az anyai nagymamájánál Salgótarjánban, máskor meg Mosonszentmiklóson, az apai nagyinál élvezte a szünidő felkínálta heteket. Tatabányán született, ezzel magyarázza, hogy az igen várt történelemórán megkülönböztetett figyelmet fordított a vértesszőlősi Samu ősemberre. Mostanában Galgahévízről jár Újhatvanba, legjobb barátnője pedig Hortról ingázik a Szent Istvánba. Fiú osztálytársaival, Botonddal, Dániellel és Bendegúzzal épp kibékült, s van egy „igazi” fiú barátja is Székesfehérvárott. Őt úgy hívják, hogy Hunor.

A jégről pattant leány nem a hokikapuban akar megöregedni, informatikusnak készül. Ha netán nem sikerülne megvalósítania, szívesen kézbe kapna egy mikrofont, hogy elkápráztassa a nézőket valamelyik televíziós csatornán. Van ideje bőven, nem szeretné elkapkodni a döntést.