Lakatos Zsolt – az ajtóm nyitva áll és amíg élek, segítek

– Nemzeti ünnepünk alkalmából Magyarország köztársasági elnöke állami kitüntetést adományozott önnek Budapesten, milyen volt a díjátadó, mit jelent ez az elismerés?

– Nagyon örültem a megtisztelő kitüntetésnek, de számomra mindig az volt az első, hogy ne az embernek feleljek meg, hanem Istennek. Egyébként kalandos volt az utunk a fővárosba. Sajnos lerobbantunk az autóval, aztán egy másikkal folytattuk az utat, hiába indultunk jóval korábban, a navigációs rendszer sem működött, nem találtunk időben a helyszínre, csak az esemény végére estünk be a családommal, így utólag adták oda a díjat. Bár egyébként is emlékezetes lett volna ez a nap, de így még inkább az lesz.

– Az egyesületet 2002-ben alapították, azóta gondolom számos emlékezetes pillanat történt az életében.

– Hogyne, rengeteget szép pillanatot tudnék feleleveníteni, de a legkedvesebb a szívemnek talán mégis a legelső nagy segítségnyújtás volt, amikor is négykamionnyi gyógyítóeszközt intéztünk a helyi kórházba. Ezt az akkori amerikai nagykövet közbenjárásával sikerült elérnünk, természetesen többszöri találkozás és egyeztetés után és amelynek nem csekély, csaknem 200 millió forint volt az értéke. A bátyám, Lakatos Alajos, Iványi Zsolt barátom és jómagam alapítottuk az egyesületet azért, mert úgy gondoltuk, hogy aki Magyarországon született, az mind magyar, mert a jó szívet nem a bőrszín határozza meg. Az örömünk és a problémáink is közösek, legyen az ember roma vagy magyar, aki támogatásra szorult, annak igyekeztünk segíteni és igyekszünk máig így tenni.

– Miben és kiket tudtak támogatni az elmúlt évek alatt?

– Szintén a már előbb említett amerikai kapcsolatnak köszönhető volt az egyik városi általános iskola tornatermének a felújítása és egy helyi idősotthon támogatása is. Vagy megemlíteném, hogy tavaly két alkalommal is segítettünk olyan bajba jutott családokon, akiknek leégett az otthonuk és mindenüket elvesztették. Az egyesület vásárolt ingatlant a bajba jutott családoknak. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának jóvoltából pedig minden évben szervezünk táborokat a hátrányos helyzetű gyermekek számára. Adományokat gyűjtünk és ki is visszük személyesen a szegény embereknek. Valamint egy nyertes uniós projektünknek köszönhetően a roma közösségnek több területen is tudunk programokat kínálni. Természetesen támogatók nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, ahogy a munkatársaim nélkül sem. A bátyám hitvallását viszem tovább, aki már nem lehet köztünk, de szavait máig őrzöm és vallom: a szeretet legyőzhetetlen fegyver. Isten engem erre szánt, nekem ez a sorsom. Az ajtóm pedig mindig nyitva állt, soha nem küldtem el senkit, mert amíg élek segítek.

Hentesből lett képviselő

Lakatos Zsolt 1966. szeptember 29-én Gyöngyösön született. Édesanyja magyar, édesapja roma származású. Hét testvérével Halmajugrán nőttek fel. Elmondása szerint nagy szegénységben nevelkedtek, gyakran csak cukros kenyér került az asztalra reggel, este. Zsolt volt, hogy felemás cipőben járt iskolába és évekig egy fenyőgally volt a család karácsonyfája. Szülei a Mátrai Erőműben dolgoztak, édesapja hegesztő, édesanyja takarítónő volt. Hetesként tanult tovább, majd leérettségizett. Egy helyi húsüzemben dolgozott, amikor többszöri felkérés után csatlakozott a városi Roma Ifjúsági Szervezethez, amelynek később aztán elnöke lett. Ezt követően az országban elsőként töltötte be a gyöngyösi polgármesteri hivatalban a romaügyi referens munkakört. A kilencvenes években megmérettette magát a kisebbségi választásokon, amelyen eredményesen szerepelt és egy cikluson át képviselőként karolta fel a romák ügyeit. Kétszer nősült, öt gyermek édesapja és néhány hónapja született meg a kilencedik unokája.