Hevesben is remekül bevált a tájegységi rendszer

– Hogyan lett hivatása a vadászat?

– Gyermekkorom óta ez szenvedélyem, 2002-től rendelkezem vadászjeggyel. A középiskola után a Károly Róbert Főiskolán agrármérnökként diplomáztam, majd a Szent István Egyetem vadgazdálkodási szakmérnöki képzését végeztem el. Tanulmányaimat követően hivatásos vadászként dolgoztam a lakóhelyem közelében. Öt esztendeje, 2014-től a Földművelésügyi Minisztérium Erdészeti és ­Vadgazdálkodási Főosztályán referens pozíciót töltöttem be, egészen a ­tájegységi fővadászi kinevezésemig. Azért jelentkeztem e pozícióra, mert kihívásnak érzem, hogy az ország legnagyobb, és legtöbb vadászatra jogosultját magában foglaló ­203-as Bükki tájegységében lehetek vezető. Célom a szakmai alapokon nyugvó vadgazdálkodás erősítése, támogatása. Egygyermekes, nős családapaként végzem e felelősségteljes munkát.

– Milyen előzményekkel és teendőkkel indult a tájegységi fővadászi rendszer?

– Négy éve lesz, hogy 2015. november 17-én az Országgyűlés elfogadta a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény módosítását, amely megalkotta a tájegységi fővadászi rendszert. Az agrártárca az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikai bázisára alapozva az országot 52 tájegységre osztotta fel. Ezekben a fenntartható és szakszerű vadgazdálkodással kapcsolatos feladatokat, a vadászati hatóság mellett, a tájegységi fővadászok látják el, akik 2017. január 1-jén kezdték meg munkájukat. A legfontosabb céljuk, hogy egy hatékony szaktanácsadási és szakirányítási rendszeren keresztül emeljék a magyar vadgazdálkodás szakmai szintjét. A feladatok közé tartozik többek között a vadkár megelőzése és elhárítása érdekében a vadászatra jogosultak és a gazdálkodók szakszerű tájékoztatása. A fővadász közreműködik a hivatásos vadászok szakmai tájékoztatásában, továbbképzésében, segíti a ­szakszerű vadgazdálkodást és vadállomány-hasznosítást, kapcsolatot tart más szervekkel. Mindezeken túl a tájegységi fővadász tagként részt vesz a vadász-vizsgabizottság munkájában.

– A visszajelzések alapján bevált a tájegységi fővadászi rendszer?

– Az elmúlt két év visszacsatolásai alapján azt lehet mondani, hogy igen. A fővadászokat a szakma szereplői megismerték és elfogadták, sok esetben számítanak rájuk mint tapasztalt szakemberekre. Az elmúlt évben komoly feladatunk volt a vadgazdálkodási üzemtervek elkészítése, amelyek szükségesek a vadászatra jogosultak zavartalan működéséhez. Az afrikai sertéspestis megjelenésével különösen felértékelődött a szerepünk azáltal, hogy az állategészségügyi hatóság által előírt feladatok és kötelezettségek gyakorlati megvalósításában a vadászatra jogosultak segítségére voltunk. Az Országos Magyar Vadászkamara által működtetett alapból finanszírozott, a vadgazdálkodás szakszerű működését segítő pályázatok megírásában is komoly segítséget nyújtottunk a vadásztársasá­goknak.

Pár szóban a tájegységről

A tájegységi fővadászt arra kértük, mutassa be a működési területét. A 203. számú bükki az ország legnagyobb tájegysége, 382 ezer hektár és 69 vadászterületet foglal magában. Három megyére (Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén) terjed ki, főként hegy- és dombvidéki területeken fekvő, zömében nagyvadas és helyenként vegyes vadas gazdálkodással. Megtalálható benne mind az öt vadászható nagyvadfaj (gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó), de természetesen az apróvadfajok és a ragadozófajok is. Az aranysakál korábban nem volt jellemző, de az utóbbi években egyre több területen kerül terítékre egy-egy példány. A tájegységben már állandó állománnyal van jelen a fokozottan védett szürke farkas, egyre gyakoribbak az észlelések barna medvéről és hiúzról is.