Családias gyülekezeten munkálkodik az új egerszalóki lelkész

– Először vezet önállóan gyülekezetet, eddig segédlelkész volt. Hogyan fogadta a kinevezést?

– Volt már szó róla, hogy egy gyülekezet élére kerülök, de megmondom őszintén, arra nem számítottam, hogy Egerszalókon lesz a szolgálati helyem. Amikor a püspök úr a templomátadó előtt négy nappal magához hívatott, és megkérdezte, vállalnám-e a feladatot, örömmel mondtam igent. Önállóan még nem vezettem gyülekezetet, ezért van bennem egy kis félsz, mert ez óriási felelősség. A lelkész személye mindig döntő egy közösség életében és meghatározó arra nézve, hogyan alakul a gyülekezet jövője.

– Új megbízatása mellett megmaradnak a kórházlelkészi feladatai is.

– Igen, továbbra is járni fogok az egri kórházba félállásban. A vasárnapi istentiszteleteket tartani fogom, talán annyi lesz a változás, hogy a hét öt napja helyett némiképp kevesebb alkalommal tudok jelen lenni a kórházban. Öt éve végzem ezt a szolgálatot, amely időnként nyilván nehéz, ugyanakkor sokat lehet tanulni közben életről és halálról. Megismerhetek különböző életutakat, sokat mesélnek a betegek életük korábbi szakaszairól. Rendkívül tanulságosnak tartom, hogy sokan elmondják, mi az, amit leginkább megbántak. Sajnos gyakori, hogy valamilyen vitás kérdés után hosszú évekre, vagy akár végleg eltávolodnak egymástól rokonok, testvérek. Bízom benne, ha szó szerinti megoldást nem is tudok adni, hiszen erre nincs lehetőségem, de vigasztalást, lelki segítségnyújtást adhatok. Remélem, ezzel tudom enyhíteni a betegség okozta nehézségeket és a korábban szerzett lelki sebeket.

– Annak idején miért választotta éppen a református lelkészi hivatást?

– Nyíregyházán születtem, és ott éltem sokáig. A nyolcosztályos evangélikus Kossuth Lajos gimnáziumban Trencsényi László lelkipásztor volt a hittantanárom. Az ő és a korábbi nyíregyháza–orosi lelkipásztor, Fehér János hittanórái voltak rám olyan hatással, hogy emiatt már korán érdeklődni kezdtem a Biblia világa iránt. Később a nyírteleki evangélikus gyülekezet ifjúsági közösségének a tagja lettem, s velük egyszer elmentünk egy táborba. Ennek során volt egy meghatározó istenélményem, amelyet én a megtérésemnek tekintek mind a mai napig. Azt éreztem, hogy teljesen Istennek akarom adni az életemet. Gyakorlatilag innentől kezdve tartom magamat hívő embernek. Ezután néhány éven belül kezdtem el azon gondolkodni, hogy esetleg hivatásszerűen szolgálnám Istent.

– Miben segíthet lelkészként a ma emberének?

– Láttam, hogy sokféle hiánytól szenvednek az emberek, például szeretet- és közösséghiánytól, de a Bibliával kapcsolatos ismerethiányt is említhetem. Azt gondoltam, jó lenne, ha ezeket a hiányokat tudnám enyhíteni. Sokat imádkoztam, hogy vajon Istennek az-e a terve velem, hogy lelkészként szolgáljam, és egy idő után úgy éreztem, hogy igen. Így 2004-ben elkezdtem teológiát tanulni, s 2013-ban szenteltek lelkésszé.

– Hogy látja, a szalóki hívekre milyen hatással van a templom, illetve az új lelkész kinevezése?

– Nagy előrelépésnek tartják ezeket, a helyi reformátusoknak régi vágyuk volt már egy állandó találkozási hely, és hogy hetente legyen istentisztelet a településen. Nyitottak rám, örömmel fogadtak. Körülbelül száz református él Egerszalókon, ebből harmincan, negyvenen többé-kevésbé aktív tagjai jelenleg a gyülekezetnek.

– Mik a főbb tervei a gyülekezet jövőjét tekintve?

– Remélem, amellett, hogy a jelenlegi tagokat meg tudom tartani, új embereket is sikerül majd megszólítani, és bevonni a közösségünkbe. Számos feladat áll előttem, folyamatosan tervezek, programokon gondolkodok. Szeretnék például film- és önismereti klubot, valamint kirándulásokat szervezni. Most augusztusban már lesz gyermektáborunk a helyi fiataloknak, és szeretném, hogy a jövőben heti, rendszeres ifjúsági foglalkozás is induljon. Különösen fontos számomra a fiatalok megszólítása. Bár én állok a gyülekezet élén, a hívekkel közösen szeretnék döntéseket hozni. Szerethető, a híveket pásztoroló vezető kívánok lenni. Szeretnék minél többeket megismerni a településen, és itt nem csak a református hívekre gondolok.

– Ezek szerint szélesre tárja a nemrégiben átadott, új templom kapuját…

– Minden rendű és rangú embert várok a gyülekezetbe, bárki bátran csatlakozhat hozzánk. Hiszem, hogy mindenkit fel kell karolni, s a templom, a közösség legyen ennek a helye. Hiszem Jézus tanítását, miszerint bizonyságot kell tennünk a hitünkről, de emellett – amennyire ez lehetséges – mindenkihez oda kell fordulnunk. Minden­kit szeretni és támogatni kell, sokszor pedig a legnagyobb segítség az, ha valakit befogad egy közösség. Összességében azt szeretném, ha egy élő, szeretetteljes, családias, és legfőképpen Jézus Krisztus­ kereszthaláláról, feltámadásáról, az ő megváltó szeretetéről tanúskodó ­közösség lenne a ­miénk.