Ma is tevékeny a 90 éves gyöngyösi fafaragó művész

Jó ismeretségünket több éve ápoljuk. Most a személyes látogatást váltottuk kényszerből telefonbeszélgetésre. Mint hírlik, otthona igazi múzeum. Remekbe készített fafaragásai, mesés, örökzöldekkel teli kertje is árulkodnak a házigazdáról. A művész közel a kilencvenhez is aktív, a feleségével megbecsülésben, szeretetben töltik napjaikat.

– Kezébe veszi még a vésőt ?

– Mostanában nem, de komoly munkában vagyok, ami írásból meg rajzolásból áll. A város részéről érkezett a felhívás: milyen módon lehetne a település esztétikai arculatát megváltoztatni, hogy a jelenleginél több turista jöjjön Gyöngyösre. Ezt megfogalmaztam, leírtam, s igyekeztem illusztrálni is. Az elgondolásom az, hogy azokat az utcaneveket, amelyek neves személyiségeket, történelmi nagyjainkat idézik, meg kellene jeleníteni. Szobrokat, mellszobrokat képzeltem el, s ezeket meg is rajzoltam. Kossuth-szobor már van, de én Széchenyit, Deák Ferencet és Petőfit is odatenném.

– A városszépítő egyesület elnökeként nagyon sok mindent megvalósított az ötleteiből, és önkormányzati képviselőként is sokat tett a lakhelyéért…

– Igen, ilyen például az 1848-as emlékmű, amit sikerült felállítanunk. E mögött az aradi vértanúk emlékére tizenhárom szobrot és ugyanennyi szomorúfüzet képzeltem el. A fa esztétikum is. Noha az autók parkolása lényeges dolog, de a környezetet úgy lehet emberibbé tenni, ha örökzöldekkel, padokkal ültetjük tele a kopár tereket.

– Milyen szobrokat képzelt az utcanevekhez kapcsolódóan?

– Jókai Mór megérdemelné, hogy a nevét viselő utcában legyen róla egy ábrázolás, s még sorolhatnám: tizennégy szobor felállítását javasoltam. Ezt a tanulmányt átadom Gál Edit múzeumigazgatónak s a városszépítőknek. Magam a Bartók Béla utcában lakom, de sajnos ez beépített, itt nem lenne méltó helye egy, a zeneszerzőt idéző domborműnek.

– Ha már a zenénél tartunk. A fia a gyöngyösi zeneiskolát igazgatja, vadászkürtön játszik. Az unokái is jól bánnak a hangszerrel, s maga is fellépett egykor zenés műkedvelő darabokban. Most, bezártságra kárhoztatva, mit hallgat?

– Mindig megnézem a tévében az operaközvetítéseket, Szegedi Csaba énekes a kedvencem. Őt mindig szívesen hallgatom, de nagyon szeretem az operettet és a magyar nótát is. Fiatal koromban a Váltógyárban műkedvelő csoportot alakítottunk, s én magam is huszonöt alkalommal énekeltem a Három a kislányban Schober báró szerepét.

– Ez a Jankovich Jenő vezette Gyöngyösi Játékszín volt?

– Igen, aztán elkerültem onnan, de ők sok esztendeig folytatták az amatőr színjátszást Gyöngyösön, nagy sikerrel.

– Milyen anyagból s milyen pénzből képzelné el a szobrok megvalósítását?

– Természetesen bronzból. Azért jártam, míg még vittek a lábaim, Rómában is, hogy példákat lássak. Szerettünk városnéző túrákra járni Európa nagyvárosaiban. Amit eddig megvalósítottunk, ahhoz is sikerült megteremteni a pénzt, bor is van Gyöngyösön, támogatókat is mindig sikerült szerezni.

– Az idén a 90. évében jár, Mihály bátyám. Augusztusban lesz a születésnapja. E kerek évfordulón mit javasol az utódoknak?

– Most, a kijárási tilalom idején tartsák be a szabályokat! Mi is ezt tesszük, igyekszünk vigyázni magunkra. A könyvet, amit írtam, szeretném örökül hagyni az utókornak. Egész életemben küzdöttem, mert csak így érdemes, igaz magyarsággal fáradni a köz javára.