Mesterséges anyagok nélkül készül a remek sajt Nagyrédén

Az élet különleges ajándéka ezen a helyen megpihenni. Találóan írta ezt egy látogató a farm vendégkönyvébe. A legelő dombjáról csodálatos kilátás nyílik a Mátrára, a zöldellő tájra és a közeli horgásztóra. A szél finoman borzolja a virágokkal teli gyepet. Sánta Judit tulajdonos tapsol, és máris körénk gyűlnek állatai.

Őzbarna alpesi kecskék

– Mozgékonyabbak, erősebbek a hazai fajtáknál, és a szaguk sem olyan erős. Ettől a tejük is finomabb. A létszám általában huszonöt egyed, ez felel meg a legelő méretének. Ezt az évet az állomány megújítására szánjuk. A járvány idején nem fejtünk, a gidák itták meg a tejet. Jövőre már anyák lesznek. A legelőt is dúsítottuk kézi vetéssel. Tele van gyógynövényekkel. A cickafarok és a katángkóró a kecskék kedvence, meg is látszik a tej minőségén. Új látványosság, hogy a látogatók megnézhetik a kecskefejést – mondja Sánta Judit.

Kapcsolatban az állatokkal

Itt a mai ember is természetes élete közben láthatja az állatokat. A farm egyik bokrában született vadnyúl rendszeresen visszajár. Megszokta, hogy nem kell félnie az embertől. Elszaporodtak a madarak és más apróvadak, mert az emberek nem tiporják össze a fészkeiket, nem viszik magukkal a kölykeiket. A karantén ideje elég volt ahhoz, hogy az állatvilág új erőre kapjon.

Kézzel készül a sajt

A műhelyben patyolattisztaság fogad. Házigazdánk fertőtleníti a kezét, fehér köpenybe bújik, hőmérőt vesz a kezébe, belemeríti a tűhelyen álló fazékba.

– A megfelelő hőfokra kell hevíteni a tejet a pasztörizáláshoz. A sajtkészítésnél mindennek óramű pontossággal kell működni. Én egyféle baktériumot használok az érleléshez, ez már uralja az érlelőhelyiséget, benne van a falakban – mutat a farmtulajdonos a pince felé.

Lenn a falat egri tufa borítja. Állandó a páratartalom és hőmérséklet, hogy ideálisak legyenek a körülmények.

Tornác kemencével

A ház tornácán sorakozó asztalok, székek, padok most üresek, de a számuk mutatja, hogy nagy létszámú csoportok is szoktak itt vendégeskedni. Nincs begyújtva a kemence sem, hogy friss kenyér, ropogós pecsenye süljön benne.

– Pünkösd óta már van némi forgalom. Gyermekcsoportok jönnek, jól kiszaladgálják magukat a friss levegőn. A hétvégéjüket a környéken töltő budapestiek gyakran betérnek hazaúton sajtot venni. Szerencsére az üzleti partnereim, a szállodák, éttermek megmaradtak, melléjük már újak is csatlakoztak – mondja Sánta Judit. Vendéglátónk körbemutat az élénkzöld legelőn, a sűrű erdősávon át a Mátráig.

– Huszonöt éve élek itt. Megtanultam, hogy mindennek megvan a miértje, és meglesz a hozadéka. Csak ki kell várni az időt. Békességben élek a környezettel, az állatokkal és magammal. Ez a legfontosabb.

A sikereik a tovább­lépésre és a tanulásra is adnak ösztönzést

Sajtjaikat a Kecske Világszövetség is elismeri, két kategóriában is ezüstérmet nyertek az Európai Regionális Kecske Konferencián. Tavasszal, sajtversennyel együtt rendezték volna Egerben a Juh- és Kecsketenyésztők Nemzetközi Konferenciáját, de a járvány közbeszólt. Sánta Judit sajnálja, hogy így történt, mert szerinte a külföldi zsűri ítélete az igazi megmérettetés. Szívesen venne olyan versenyeket is, ahol a döntő szót maga a fogyasztó mondaná ki. Nagyon büszke arra, hogy elnyerték a Földművelésügyi Minisztérium Hagyományok-Ízek-Régiók hivatalos ­védjegyének használati jogát. ­Fejleszti a szakmai tudását, francia és holland sajtmesterekkel ismerkedett meg az évek során. Sokat tanul tőlük, hiszen a legjobbak már a titkos fogásaikat is megosztják egymással.