Ellepték az erdei fülesbaglyok a Heves megyei település fenyőfáit

Bár megyénk az alföldi részekhez képest nem erdei „fülesbagoly-nagyhatalom” telenként, közülük idén is több száz madár vészelte át a sík vidékeken a hideg időszakot. Január végén a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ragadozómadár-védelmi szakosztálya, helyi csoportjai, munkatársai és önkéntesei, a nemzeti parkok természetvédelmi őrszolgálata, illetve a lakosság idén is megszámlálta az erdei fülesbaglyokat. A legtöbbet a megye alföldi részein találták, bár keresték őket a hegyvidéki területeken is, Mikófalván, Verpeléten és Egerben a megszemlélt helyeken nem találkoztak velük a megfigyelésben részt vevők.

Kovács Ágnes, az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály erdei fülesbagoly fajvédelmi koordinátora lapunknak elmondta, évről évre többen vesznek részt a számlálásban, ebben az évben országszerte több mint fél ezren csatlakoztak a kezdeményezéshez. Idén egyébként olyan településeken is végeztek megfigyelést, amelyeken korábban nem. Most Heves megyében huszonhét településen mérték föl a belterületi állományt. Nálunk volt a legnagyobb azon falvak, városok aránya, ahol nem láthattak erdei fülesbaglyokat. A számlálásba bevont települések kétharmadában, tizennyolcban nem bukkantak rájuk a résztvevők.

Ahol viszont volt, ott igen sok: 425 baglyot találtak a szinkron négy napja alatt. A legtöbbel, 114-gyel Tarnaörsön találkoztak, ami országosan is kimagasló számnak számít. Szintén bővelkedett fülesbagolyban Poroszló, ahol 74-et számláltak, Kömlőn ötven, Nagyrédén negyvenöt, Füzesabonyban negyven, Makláron harmincnégy, Besenyőtelken harminc egyedet írtak össze. A térkép alapján még Heréden és Ludason is teleltek madarak az örökzöld fenyőfákon, tujákon, ahol előszeretettel töltik elrejtőzve nappali pihenőjüket.

Kovács Ágnestől megtudtuk, ő heti szinten figyelemmel kíséri Jász-Nagykun-Szolnok megyében a fülesbaglyok egyedszámát, ez alapján elmondható, hogy folyamatosan sokan vannak jelen a térségben, ami azt jelenti, van elegendő táplálékuk.

A megye keleti felében és Borsod nyugati részén, azaz Káltól Kazincbarcikáig zömmel az MME Bükki Helyi Csoportjának tagjai végezték a felmérést. Szitta Tamástól, a csoport elnökétől megtudtuk, megszokott és eddig ismeretlen nappali helyeiken is kutatták nyomaikat. Az önkormányzatok segítségét is kérték, s több helyről kaptak visszajelzést, adatokat a baglyokról, és voltak köztük újonnan válaszoló helyhatóságok is.

Szitta Tamás elmondta, hogy az erdei fülesbaglyokat nappal, illetve az esti kihúzás idején is igyekeztek megfigyelni. Köztudott, a jelenlétük függ a rágcsálók számától. Tavaly pedig a pockoknál gradáció volt, nőtt az egyedeik sűrűsége, s még most is sok volt belőlük a határban. Ez pedig nem csak baglyokat, hanem más ragadozómadarakat is vonzott. Az erdei fülesbaglyokról elárulta, télen vándorolnak, majd a jobb idő beköszöntével északabbra vonulnak, ugyanakkor egy részük itt marad, és az alföldi területeken költ.

Szitta Tamás szerint az erdei fülesbaglyokat aktívan védeni kell, hiszen ingyen végzik azt, amit a gazdák sok pénzért, a környezetet terhelve tudnak csak teljesíteni, azaz a rágcsálók irtását. Az MME szerint egy-egy erdei fülesbagoly napi átlagban 2 és fél, egér vagy mezei pocok méretű zsákmányállatot ejt. Eszerint a három téli hónap alatt a felmérés alapján hazánkban telelő 16 ezer 455 bagoly legalább 4,1 millió, mezőgazdasági kárt is okozó rágcsálót pusztít el. A zsákmány össztömege átlagos méretű egyedekkel számolva 102,8 tonna. A megyében telelő erdei fülesbaglyok eszerint több mint százhatezer kártevőt zsákmányoltak a bő három hónap alatt, azaz nagy hasznot hajtottak.