Többéves kutatómunka eredményeként megjelent a könyv az egri bikavérről

A XXV. Egri Bikavér Ünnepen debütált a Csutorás Ferenc egri bortermelő, Szilágyi Réka kulturálisörökség-referens és Pap Péter István történész által jegyzett könyv Az egri bikavér – Egy legendás bor története címmel. Tavaly lapunk is beszámolt a kötet előkészületeiről. Csutorás Ferenc most elmondta, azért is váratott magára hosszú időn át a megjelenése, mert alaposan és minden részletre kiterjedően kívánták az olvasók elé tárni e nemes nedű történetét.

– Az anyaggyűjtés és a megírás szakasza összecsúszott – fogalmazott a borász. – A kiinduló forrásbázishoz képest újra és újra előkerültek érdekes adalékok, amelyek számos ponton új irányt adtak a könyv narratívájának. Így volt ez a nagyburgundi-kérdés kapcsán. Bízunk benne, hogy aki kezébe veszi a kötetet, nyomon tudja követni és így jobban megérti, hogyan alakult ennek a bikavért meghatározó, titokzatos nevű szőlőfajtának a története az egri borvidéken. A korábban feltárt levéltári anyagokon túl ugyanis a korabeli sajtóból is tájékozódtunk. Mindig akadtak olyan részek, amelyekről azt hittük, már lezártnak tekinthetjük, de egyszer csak előbukkant egy-egy érdekes dolog, ezért a kézirat pontosítása, óvatos javítgatása is elhúzódott.

A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg. A szerzők szeptember legelején Budapesten, a 92. Ünnepi Könyvhéten is dedikáltak. Csutorás Ferenc elmondta, meglepte őket, hogy alig egy óra alatt több tucat érdeklődő kereste fel a szerzőket a kiadó standjánál, köztük sok borbarát, gasztronómia iránt érdeklődő olvasó.

– Önmagában az is nagy dolog, hogy nem csak a könyvre, hanem magára a borra is kíváncsiak voltak. Hiszen az egri bikavér Magyarország legnevesebb bormárkája a tokaji aszú után – fejtette ki. Hozzátette, az augusztus végi XXV. Egri Bikavér Ünnepen pódiumbeszélgetésre is sor került a rendezvény nagyszínpadán, amely előtt szintén szép számmal akadtak érdeklődők. Az egri bikavér – Egy legendás bor története az összes nagy könyvterjesztő bolti és online kínálatában megtalálható.

Számos legenda kering a bikavérről. Például az, hogy 1552-ben az egri várvédők is ezt itták az ostrom alatt.

– Felkapott történetek ezek, melyeket Gárdonyi Géza is kiszínezett annak idején, de mi nem ezekre kerestük a választ. A könyv arról szól, hogy a bikavér, mint termék, mint brand mikortól létezik, hogyan változott a 150 éves története során. Kezdetben a kadarka volt a kiindulópont, majd az évek során házasított nedű lett belőle. Napjainkra a kékfrankos lett a házasítás alapja, amely mellett még további 11 kékszőlő fajta használható a bikavér elkészítéshez – tette hozzá Csutorás Ferenc. – Mai szemmel különösnek hat, de a XIX. század közepén még számos borvidékünkön, nem csak Szekszárdon és Egerben, nevezték bikavérnek a nagy testű, fűszeres vörösbort. A XX. század elején a bikavért egyre inkább Egerhez kötötték, olyannyira, hogy az 1936-ban hozott bortörvény védett eredetű márkái között már csak és kizárólag az egri bikavér található meg ezen a néven.

A könyv nyomon követi a házasítási receptúrák alakulását is. A második világháborúig az egri bikavér többségében kadarkából álló, továbbá nagyburgundiból és medoc noirból házasított bor volt. A medoc noir a XIX. század végén jelent meg hazánkban, s a szakmai anyagok az 1920-as évekre kimondottan Egerhez kötötték, sőt, javasolták is a fajta további telepítését a borvidékre. A kötetből kiderül, honnan származik ez az igen ritka szőlőfajta, melyből ma Magyarországon csak 46 hektár van. Családtörténeti érdekességek, egyéni sorsok, az egykori kiállítások és borvásárok, valamint a legendás egri termőhelyek is megelevenednek az egri bikavér krónikájában.