A pisztrángoknak egyelőre van elég vizük, a Fátyol-vízesés viszont siralmas látványt mutat

Ez lenne a híres vízesés? Ezt a kérdést teszi föl jó néhány turista, aki mostanában látogat el a Szalajka-völgybe. Az erdei vasút végállomásáról lesétálók a kerítés mellett még csordogáló patakocskát látnak, aztán a Fátyol-vízesés kiszélesedésével egyre jobban elvesz az a pár liternyi víz, így vékony erecskékben csorog lefelé a teraszokon. Néhány tíz méterrel lejjebb pedig csont szárazzá válik a meder, a víz eltűnik a patakból. Legközelebb a Szikla-forrást és a kis tavakat követően csörgedezik újra a patak, igaz, kisebb vízhozammal a megszokottnál, a víz csobogásának hangját az erdő fái között rohanó szél pótolja.

A Szalajka-patak vizéből táplálkozó pisztrángos tavakban még szerencsére pezseg az élet, ahogy a Szikla-forrás alatti medencében is lubickolnak még a vadon élő halak. Sáfrány László, a pisztrángudvart működtető vállalkozó elmondta, az utóbbi hetekben háromszor esett az eső a völgyben, kétszer három milliméter, egyszer pedig tizenkilenc, ami abszolút értékben véve nem sok, de ahhoz elég, hogy ellökje az elmúlástól a halakat. Rengeteget jelentett a csapadék időzítése és az is, hogy a források még tartják magukat. A Szikla-forrás és az előtte lévő tó alatti forrás adja most az ivóvizet a halaknak és a falunak is.

- Amikor ilyen meleg van, az etetést vissza kell fogni, nem lehet takarmányozni. Készen kell állnunk arra is, ha levegőztetni kell. Hál' Istennek nem jutottunk el idáig. A telepítést is olyan sűrűségben kell végrehajtani, hogy inkább kevesebben legyenek a tavakban. Hátránya, hogy a keltetőben van a kisebb halak, amiknek itt volna már a helyük, de hála Istennek, hogy ott maradtak, mert most arról beszélnénk, hogy mennyi pusztult el. Ez most egy ilyen időszak, a világnak ilyen periódusát éljük. A szokottnál forróbb az időjárás, s alkalmazkodni kell. Hiába fogalmazzuk meg vágyálmainkat, ebbe a világba kell beleszerkesztenünk magunkat – fejtette ki Sáfrány László.

Hozzátette, a mostani helyzetben éjszaka is figyelemmel kell kísérni a tavak és a víz állapotát. Elég, ha egy falevél rossz helyre hull és megáll a vízutánpótlás, ezért otthonról kamerán keresztül figyelik a történéseket, s ha úgy ítélik meg, az éjszaka közepén kijönnek a pisztrángokhoz ebben a kiélezett helyzetben. Néhány éve a halastavak fölött kivágták a fenyőfákat, s ekkor kicserélték a zsilipeket. Olyan precíziós szerkezeteket telepítettek, amelyekkel nagy pontossággal lehet szabályozni és szétosztani az érkező kevés vizet. Most becslése szerint feleannyi a patak vízhozama, mint az ilyenkor szokásos. Ha ennyi marad, s kitartanak az őszi esőkig, akkor rendben lesznek. Nem számít arra, hogy jelentősen tovább apadna a vízhozam és sokáig maradna a hőség, augusztus huszadika után hűvösebb időjárás szokott beköszönteni. Ha most még július lenne, akkor aggódna. Szerinte szeptemberre megállapodik a helyzet, de jobb azért nem lesz.

- Ilyen időkben a halak nem nőnek úgy, ahogy lehetne, de nem esik bennük kár. Ha esetleg kifogyunk majd a nagy halakból, akkor szabadul föl tó, amibe tudunk vizet kormányozni, s tudunk bele telepíteni. Tavaly sem lehetett biztonságosan beüzemelni jónéhány tavat, úgy, hogy minden medencére biztosan jusson víz. A víz visszaforgatását nem szeretnénk, akkor üvöltenének a halak – értékelte a helyzetet Sáfrány László.

A korábbi évekről elmondta, a patak Fátyol-vízesés alatti szakaszával pár évente előfordul, hogy időszakosan szárazzá válik. Nem kell ehhez forró nyár sem, pár éve februárban történt meg ugyanez, akkor nem volt hó a Bükk-fennsíkon sem, ilyenkor pedig a Fátyol vízesés sem „üzemel”.

Mint mondta, 1984-ben, a fogathajtó világbajnokság évében volt ennél is kutyább szárazság. Olyan vízhiány volt, hogy a tűzoltóság egy héten keresztül a lentebbi tóból nyomta a vizet vissza, a pisztrángos tavakhoz, de átvészelték. Itt még nem tartanak, de elfogadna plusz egy liter vizet bárkitől. Kulcskérdés, hogy a tél milyen lesz, hiszen az 1984-es szárazság utáni teleken nagy havazások voltak, ha most is leesne 1-2 méternyi, az nem lenne rossz. Az a baj, hogy a hó mennyisége a Bükk-fennsíkon a töredékére esett vissza, ez pedig a forrásokat érinti negatívan. Szerencséjük a Szikla-forrás előtti medencében föltörő víz, amely nagyon komoly forrás. A 2010-es évek elején volt egy ennél is rosszabb időszak, amikor azoktól sem lehetett sokat várni.

Szerinte a mostani aszály szakmailag inti az embereket pár dologra, például, hogy meg kellene fogni a vizet. Az erdészeti vízgazdálkodás témája a hordalékfogó gátak létesítése, az alsó tó kiváló példa erre, hiszen a patak átfolyt a tavon. A begátalt patakon a gátak mögött kialakult mélyedésekbe is ad egy kis vizet, ami az ott megtelepedő növényeknek ad életteret, ezzel elkezdve kéne megfogni a kevés vizet, ami most így, a negyven fokban jön.

Az embernek nem magát kellene helyeznie az első helyre. Valamint rövidtávon úrrá lehet, de el kell gondolkodni, mit tehet, s szándékában áll-e, hogy megtegye azt, ami ahhoz szükséges, hogy ne érje meglepetés ilyen helyzetben. Kidolgozott, évtizedek óta tudott technikája van az erdészeti vízrendezésnek, tájrendezésnek, ezek a tudások most előkerülnek. Mert amíg van víz, kit érdekel, hogy spóroljon vele, miért foglalkozzon vele? Sáfrány László úgy gondolja, a vizek visszatartását nem a nagy folyókon, hanem először a kis erdei patakokon kellene kezdeni, haladva a nagyobb vízfolyások felé ami megtartaná a növényeket, azok pedig árnyékolnák a vízfolyást, amely kevésbé párologna. Az ősi fokgazdálkodás persze már nem fog menni a nagyvárosok és a mezőgazdasági területek miatt. Véleménye szerint mohón belenyúltunk a világba, a természetbe, nem hagyjuk a fának és a gólyahírnek, hogy tegye a dolgát és ez a következménye.