Gyermeksírban maradt meg a régi időkből az éhezés csontig hatoló jele az egykori Gyöngyöspüspökiben + fotók

Évekkel ezelőtt kezdődött a régészeti feltárás Gyöngyösön az egykori Gyöngyöspüspöki falu temploma, az Olajbanfőtt Szent János-templom körül. A szakemberek az évek alatt feltárták a templomot körülvevő kerítésén belüli sírok jelentős részét, illetve kutatják a kerítésen kívüli, honfoglalás korabeli temetkezési helyeket.

Tóth Zoltán, az egri Dobó István Vármúzeum régésze a feltárással kapcsolatban kiemelte, hogy az idei évben a kerítésen belül és azon kívül is folytatódtak az ásatások. Tíz sírt tártak fel. A XVIII. századból két koporsós sírt találtak meg, így egészen pontosan megállapítható, hogy a belső részt az ezerhétszázas évek végéig használták. Később azonban már, a közegészségügyi szempontokat is figyelembe véve, a temetőket áthelyezték település széli területekre – emelte ki Tóth Zoltán. A most feltártak között van egy gyermeksír, itt csupán néhány csontot sikerült azonosítani, a többi elporladt. Egy másik sírból viseleti elemként csizmapatkó került elő, ami abban a korszakban megszokott része volt a lábbeliknek.

A régész szerint a templomot körbezáró kerítésfalon kívül a feltárás azért érdekes, mert ott megállapítható, hogy a honfoglalás korában, még a kereszténység előtti pogány időszakban is használták. Az Árpád-korban nem hoztak létre új temetőt, hanem kereszténnyé tették és tovább használták a temetkezési helyet. A feltárás azt állapította meg, hogy X. század közepétől egészen a tatárjárásig használták a temető régebbi részét.

Viselethez tartozó darabok, ékszerek viszonylag kis számban kerültek elő a sírokból. A honfoglalás után a keresztény hit útmutatásai szerint tiltották, hogy a sírokba különféle tárgyak kerüljenek. A mostani ásatáskor azonban előkerült néhány S-végű hajkarika, amit a X. és XII. század között használtak férfiak és nők is, emellett találtak edénytöredékeket, gyöngyöket is. Az életmódra, a halálozási okokra kevés jel utal, azonban a gyerekcsontok vizsgálatakor alultápláltság jeleit fedezték fel.

Gyöngyös első említése 1261-ből származik, a mostani feltárások bebizonyították, hogy a terület már jóval korábban lakott volt.