A vándorméhészek helyzete előnyösebb, az aszályos nyár nem tett jót a méztermésnek sem

A témáról Bakó Zsolt, a Mátraaljai Méhészek Egyesületének és Biró Péter, az Egri Méhész Műhely Egyesület elnöke adott portálunknak felvilágosítást.

Biró Péter elmondta, hogy az 1996-ban létrejött Egri Méhész Műhely Egyesület célja a szakmai információk gyors és hatékony továbbítása, a műszaki fejlesztések átvitele a tagok méhészeti gyakorlatába. Jelenleg 323 tagú a szervezetük. A Mátraaljai Méhészek Egyesülete 1997-ben alakult meg, olyan méhészek közös akaratával, akik a szakma nehézségeit, céljait, jövőjét egységes összefogásban látták megvalósítani, közölte Bakó Zsolt.

– Sajnos, az idei időjárás nem tett jót a méhészetnek – közölte Bakó Zsolt. – A napraforgó virágzása nagyon gyenge volt, két-három hétig tartott. Ebből a nektárképződésre alkalmas napok száma még kevesebb. A szárazság a megyében is hatással volt a virágokra, ezért a vegyes virágméz mennyisége is nagyon elenyésző lett. 

Ebben a helyzetben előnyösebb a vándorméhészet, mivel ilyenkor a kaptárakat nagyobb területen lévő növényzetre szállítják a virágzás idejére. A területi adottságok miatt a növények pár hét különbséggel nyílhatnak, így a vándorméhész egy-egy mézfajtából több ideig tud gyűjteni.

Biró Péter arról beszélt, hogy az idei méztermés alakulását alapvetően befolyásolta a szárazság. Az első jelentősebb hordást adó növény a repce. Ennek vetésterülete a tavaly őszi és a téli aszály miatt jóval kevesebb volt az eddigieknél, a növények fejlettsége sem érte el a megfelelő szintet. Emiatt a terméseredmény is csekélyebb lett a szokásosnál. Amivel a méhészek elégedettek lehettek, az az akác. Miután szokatlan módon a tavaszi fagyok alig károsították, s a virágzás alatt is jó volt az időjárás, a termelés is jól sikerült. A nyári méhlegelőkön már erősen éreztette a hatását az aszály, így a napraforgó mézből is lényegesen kevesebb termett az elmúlt évhez képest. 

Arról is érdeklődtünk, melyek a teendők a termékeny nyár után, hogyan készülnek fel a télre a méhészek.

– A tél mindig kockázatos a méhcsaládok számára – fejtette ki Biró Péter. – A téli felkészülés legfontosabb hónapja az augusztus, ekkor születnek azok a méhek, amik a következő év tavaszáig élnek. Egészségesnek és jól tápláltnak kell lenniük, hogy biztonsággal túléljék a téli hónapokat. Ezt a munkafolyamatot is megnehezítette az aszályos nyár, mert nem találtak elegendő mennyiségű és minőségű virágport a méhcsaládok. Emiatt pont az áttelelő méhgeneráció lett rosszabbul táplált, amely így a varroa atka kártételének is nehezebben tud ellenállni. A mi szakmánkban az aszálykár következményeit csak a következő év tavaszán látjuk.

– Készülni kell a téli pihentetésre, a méhek átteleltetésére – tudatta Bakó Zsolt. – Ilyenkor elkezdődik a méhek megfelelő tápanyaggal való ellátása, télre ugyanis a létszámuk megcsappan, a mozgásuk és a térkihasználásuk lecsökken. Ekkor szűkíteni kell a kaptár belső terét, hogy kisebb helyre húzódva vészeljék át a hideg évszakot. Fontos, hogy ezek a kaptárak sérülésmentesek legyenek, a hideget és a nedvességet ne engedjék át. A tél előtt a méheknek varroa atka elleni kezelésen kell átesniük.

Megkérdeztük, hogy milyen gyakori betegségek jelenhetnek meg a méhek életében.

– A varroa atka a méhek testnedvét szívja, illetve vírusokat hordoz – felelte Bakó Zsolt. – Mivel nem tudnak védekezni ellenük, így az egész kolónia elpusztulhat. Gyakori a hasmenéssel járó bélbetegség, a nozéma is, ilyenkor a beteg méhek gyakran nem képesek repülni, ami a család kipusztulását okozhatja. Mindezt gyógyszerkészítményekkel lehet kezelni a hordásmentes időszakban.

Kiemelte, hogy van egy méhbetegség, amelynek megjelenését  be kell jelenteni az állatorvosnak. Ez a nyúlós költésrothadás, ami fertőző betegség és rendkívül ellenállók a baktériumspórái. A fertőzött méhcsaládok nem gyógyíthatók, meg kell semmisíteni azokat. Ezt a betegséget csak megelőzni lehet, például a kaptárokban a lépek újításával, a munkaeszközök rendszeres fertőtlenítésével, a kezelések pontos ütemezésével. Ezekre csak úgy lehet felkészülni, hogy felhalmoznak megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt, gyógyszerkészítményt, kopóanyagokat, mint a műlép vagy a keret. A méhcsaládok kiegyensúlyozott fejlődését, egészségét, folyamatosan figyelemmel kell kísérni.