2022.09.25. 11:30
Átírják Gyöngyös történetét a régészek legújabb eredményei
A gyöngyöspüspöki Olajbanfőtt Szent János templom temetőjének feltárása a tizedik évében tart. Már az eddigi eredmények is átírják Gyöngyös történetét, a leletek szerint sokkal régebb óta lakott hely, mint eddig hitték.
Tóth Zoltán a gyöngyöspüspöki templomkert falain kívül előkerült leleteket tanulmányozza
Forrás: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap
Tóth Zoltán régész, az egri Dobó István Vármúzeum munkatársa és kollégái 2013. decemberében régészeti szakfelügyeletet láttak el a gyöngyöspüspöki templomnál, mert akkoriban vízelvezető rendszer épült a templomkert kerítésének déli falszakasza mellett. Szakfelügyeletet minden építkezés földmunkái során ellátnak, de itt számítottak is arra, hogy az egy méteres mélységet meghaladó munkavégzés során akár sírok is előkerülhetnek. Nem csalódtak.
– A püspöki városrész eredetével kapcsolatban 1261. a köztudatban élő, korabeli oklevélben lejegyzett dátum – kezdte Tóth Zoltán. – Tudjuk azonban, már a XI. században élt Szent László király az egri püspökségnek adományozta a települést, tehát kell legyen Árpád-kori periódusa a helységnek. A templom volt az akkori települések központja. Mellette mindig feltételezhetünk temetőt, hiszen az 1700-as évek végéig kizárólag oda lehetett temetni az elhunytat. Csak a kitaszítottak, a kereszteletlenek, kerültek a megszentelt területen kívülre. Kevés XI. századi, templom körüli temetőt ismerünk, külön azok feltárására nincs anyagi keret. Ez megnöveli a gyöngyöspüspöki kutatás jelentőségét. Mária Terézia 1777-es rendelete után már nem lehetett a templom köré temetkezni, csak a településen kívülre. Gyöngyöspüspökiben is ezután alakult ki a mai temető. Kutatásunk is igazolta, hogy a templomnál nincsenek ennél az időszaknál későbbi temetkezések – fogalmazott a régész.
Az első sírok már 2013-ban előkerültek a kerítés falán kívül. A sűrűn egymásra temetett csontvázak közül a legmagasabban fekvőből vett mintát szénizotópos kormeghatározásnak vetették alá a szakemberek.
– Nem vártunk ilyen korai dátumot: az elhunytat 95 százalékos valószínűséggel 990 és 1040 között temették el. Ha az 1040-es dátumból indulunk is ki, a lentebb lévő, elvágott sírok bizonyítják, hogy előtte még két ember eltemettek arra a helyre. Mivel két egymásra temetés között biztosan számolhatunk 25-30 évet, az közel hatvan évet jelent vissza az időben 1040-ből, azaz a 900-as évek végén járunk. Ha viszont a szintén lehetséges 990-es eltemetésből indulunk ki, akkor kifejezetten honfoglaláskori temetőről beszélhetünk – emelte ki Tóth Zoltán.
Még korábbi lelet is van
Még 2018-ban találtak a régészek egy rézkori gödröt is a helyszínen. Tóth Zoltán elmondta, hogy további feltárás adhat választ, hogy egy ház, vagy más építmény maradványaira bukkantak. Kerámiatípusú maradványokra leltek benne, amelyek kora Kr. e. 2500 tájára tehető. A szakember szerint a jó természeti adottságú területet több periódusban lakhatták a történelem során.
A régészek a kerítésen belül is kutattak, ahol a szentély keleti részén két koporsós temetkezés nyomai kerültek elő 120-140 centiméteres mélységben, a XVIII. századból.
– A honfoglalás- és az Árpád-kori sírokat sekélyebbre ásták. Ahogy haladtunk a feltárt sírok felé, nagy mennyiségű emberi csontot találtunk. Az mondhatjuk tehát, hogy a falakon belül is vannak Árpád-kori sírok, de már nem az eredeti helyükön, az 1700-as évekbeli sírok kiásásakor ezeket megsemmisítették. Egész csontvázakat csak a falon kívül tudtunk dokumentálni – összegezte Tóth Zoltán.
Az Árpád-kori temető területe nagyobb volt a templomkertnél
Tóth Zoltán arról is beszélt, hogy a templom kertjét, s a kerítésen kívül azt övező zöld felületet jóval meghaladja az eredeti temető mérete. A Rédei utcai házak vonalában mindegyik épület alatt feltételezhető, hogy egykor ott is temető volt. A régész megemlítette, hogy beszéltek olyan lakókkal, akik földmunkák során találtak a telkükön csontokat, de azokat második világháborús elhunytaknak vélték. A régész véleménye szerint a tatárjárás időszakában szűkíthették a templomkert területét. Mint mondta, a középkori Gyöngyöspüspöki épületeinek maradványait nem ismerik, mert régóta beépítették a területet. Nagy szerencse kellene ahhoz, hogy régészetileg jelentős nyomra bukkanjanak. Egyedüli lehetőség maradt a templom és a körülötte lévő terület további kutatása.
