A Gundel-díjas egri Macsinka Jánost a véletlen vezette a konyhába

A Magyar Vendéglátók Ipartestületének díját idén Borbás Marcsi és az egri Macok Bisztró és Borbár séfje, Macsinka János vehette át. Az elismerésről az étterem közösségi oldalán számoltak be elsők között. 

Mint írják, a díjra az jelölhető, aki a magyar vendéglátás területén kiemelkedően sikeres tevékenységével minimum 25 éve jelen van, feddhetetlen szakmai múlttal és példamutató életúttal rendelkezik, a magyar vendéglátás történelmi hagyományait ápolja és annak megújulása iránt elkötelezettséget érez, a fiatal generáció szakmai fejlődését támogatja, valamint közreműködik a magyar vendéglátás népszerűsítésében. Az elismerést a vendéglátó szakma legjobbjai kaphatják – írták a bejegyzésben. 

Macsinka János portálunknak úgy fogalmazott, hogy a Gundel-díj a magyar vendéglátósok Oscar-díja. 

– Egy évben maximum kettő-három szakember kapja, s nem a nagyközönség, hanem a szakma ítéli ezt oda. Tíz-tizenegy jelölt volt, így meglepetésként ért, hogy megkaptam. Már a jelölés is megtisztelő volt, de a díjazás különösen jól esett – hangsúlyozta. 

Az elismerés kapcsán visszaidézte, hogy miként indult a pályája, hogyan került a nagybetűs Konyha közelébe. 

– Ezt a kérdést már többször megkaptam, s mindig azt válaszoltam, nem akartam szakács lenni, egy véletlen műve mindez. Ezek a történetek a szakácsoktól másoknál úgy indultak, hogy fogásokat néztek el a nagyszülőktől, szülőktől. Nálam nem így történt. A családban sem volt senki, aki a vendéglátással foglalkozott volna. Jelentkeztem a Gárdonyi Géza Gimnázium magyar–történelem szakára, de nem vettek fel, viszont a pontjaim alapján automatikusan felvételt nyertem a kereskedelmibe szakácsnak. Szóval, ezt az egészet a véletlenek alakították. Ott volt egy nagyon jó mesterem, Herczeg József, az Unicornis Étterem szakácsa, ő szerettette meg velem ezt a szakmát. Dolgoztam a Talizmán Vendéglőben, aztán öt évet töltöttem Olaszországban, majd Németországban, és utána kerültem vissza Egerbe – részletezte. 

A pályája nagy lépéseként megalapította a város első séféttermét, és úgy tűnik, megtalálta benne számításait is, hisz a Macok Bisztró és Borbár hírét már szerte az országban ismerik, a Dining Guide 100-as listájára is felkerült már többször. Hogy mit is jelent pontosan a séfétterem kifejezés, azt is kifejtette. 

– Régen itt dolgoztam az Imola Udvarháznál, ám 2010 környékén kicsit szerettem volna mást is kipróbálni, ekkor külön utakon jártam. Pár évvel később az Imola tulajdonosai felhívtak, hogy bérbe adnák az épületet. Azért séfétterem, mert egy séf a tulajdonos, vagyis az étterem működtetője, és ilyen Egerben még nem volt. Ennek nagyon sok előnye van – taglalta. 

A Macok Bisztró nyolc esztendeje nyílt, és az étterem valamint a tulajdonosok is több elismerést zsebelhettek már be ez idő alatt. A Dining Guide Év Étterme Díjátadó Gálán két éve több kategóriában is a legjobbak közé került a méltán népszerű hely, így a legjobb tíz vidéki étterem közé is beválasztották. A leginkább szerethető vasárnapi ebédhelyszínek közé is bekerült. Amikor 2019-ben, a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából elismerő okleveleket adott át Nyitrai Zsolt, a térség akkori országgyűlési képviselője, kiemelkedő tevékenységéért Macsinka János séf, az egri gasztronómiai színtér kiemelkedő szereplője és alakítója is részesült az elismerésben. 

Ugyanebben az évben öt kategóriában ítélte oda Par Excellence szakmai díjait a Magyar Sommelier Szövetség, amely a legjobb magyarországi pincészetet, borkereskedőt, boros éttermet, szakírót, valamint oktatót díjazta. Vendéglátó kategóriában a Macok Bisztró részesült az elismerésben. 

Az egri vár közvetlen szomszédságában működő családi vállalkozás döntően helyi kistermelőktől szerzi be az alapanyagokat, amelyekből gondos odafigyeléssel készülnek a gasztronómiai élményt kínáló fogások. Gondosan összeállított az itallapjuk is. Borboltot is üzemeltetnek, ahol hazai különlegességek is megtalálhatók – többek közt ezt emelte ki akkor a zsűri. 2016-ban az egri közgyűlés döntése nyomán Pro Agria díjat kapott. 

Macsinka János végül azt mondta: habár véletlenül toppant be a konyhába, megszerette ezt a hivatást, s ez az érzés nem múló, sőt folyamatos tanulásra készteti őt.