Az istenmezejei völgyben találta meg álmai otthonát a holland pár

‒ Hogyan találtak rá erre az eldugott, mindentől távol eső ingatlanra?
‒ Sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy Hollandia számunkra már nem az otthont jelenti, ezért szeretnénk máshol letelepedni. Megjártuk Spanyolországot, Norvégiát, Dániát, illetve Magyarországot, ahol valójában 12 éve voltunk először. Már akkor tetszett a természet közelsége, illetve a barátságos emberek is jó benyomást tettek bennünk, de csak később tértünk vissza igazán felfedezni az országot. A Mecsek, a Mátra és a Bükk között vaciláltunk, mert tulajdonképpen mind a három rabul ejtette a szívünket, végül az utóbbi mellett döntöttünk.

– Ezen a környéken szó szerint házhoz jön a természet, gondolok itt a vadállatokra, amik sokszor egyáltalán nem zavartatják magukat az ember közelségétől. 
– Így van. Eleinte döbbenten hallgattuk a szarvasbikák alig pár méterre lévő bőgését, de néztünk már farkasszemet rókákkal is, amik a teraszunkon szaglásztak. Ez a milliő egyszerűen csodálatos, a környezet egészséges, a kilátás pedig elképesztő.

– Jó hallani, hogy ennyire lenyűgözi Önöket Heves megye ezen része, pedig mi magyarok egyre inkább azt érezzük, hogy a falusi élet nem kielégítő.
– Tudjuk, sok ember számára meglepő lehet, de egyáltalán nem unatkozunk itt. Nem azok az emberek vagyunk, akik a tömeget és a nagy zsongást szeretik. Mivel hasonló beállítottságúak vagyunk, így a hobbijaink is közösek, mint a kirándulás, a fotózás, vagyis minden olyasmi, ami a természet szeretetéhez kapcsolódik. Tanyasi élet ide vagy oda, soha nincs egy unalmas percünk sem. Igazán boldogok vagyunk Istenmezején, ahol egyébként idővel ráleltünk egy nagy igazságra is: nem szükséges sok emberrel körül venni magunkat ahhoz, hogy jól legyünk.

– Mit gondolnak, mi a legnagyobb különbség Hollandia és Magyarország között pozitív és negatív értelemben? 
– Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy sajnos a szülőhazánk egyre zsúfoltabb és zajosabb. Nincs olyan hely, ahol megülhet a csend. Mivel egy fontos kereskedelmi központról beszélünk, a folyamatos fejlődés, vagyis a „többet és többet” elv dominál. Ebből kifolyólag úgy gondoljuk, hogy a hollandiai dolgozó embereken a stressz is nagyobb. Arról nem is beszélve, hogy az árak - főként a szolgáltatásoké - az egekben vannak. A tömegközlekedést is megemlítenénk, mert Magyarországon szinte bárhová eljuthat vele az ember, eközben Hollandiában az autó elengedhetetlen a mindennapokhoz. Ugyan vannak dolgok, amik elmaradottnak tűnnek Hollandiához képest, de mi egyáltalán nem tartjuk ezeket negatívumnak, sőt.

– Köztudott, hogy az Önök szülőhazája nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre. Hogyan nyilvánul ez meg és miben van még mit fejlődnünk?
– Tudni kell, hogy bár a fogyasztói társadalom ott is iszonyatos mennyiségű szemetet termel, de igyekszik mindent újrahasznosítani. Épp ezért Hollandiában már nem nagyon létezik olyan, hogy szemét. Például, ha törött telefonod vagy rossz hűtőd van, akkor azokat összegyűjtik és valamilyen formában hasznosítják. Bármilyen hulladékot, még az építésit is ellehet vinni a hét szinte minden napján a lerakó helyekre, míg Magyarországon – tapasztalatból mondjuk - ez hagy némi kivetni valót maga után. Azt látjuk, hogy a háztartási szemét elszállításával nincs gond, nagyon jól működik Heves megyében is, viszont az építési törmeléktől való megszabadulás már sokkal macerásabb.

– A tanya felújítása is ebben a szellemben zajlott, figyelembe vették a fenntarthatóságot.
– Amikor ide költöztünk fatüzeléses központi fűtés fogadott minket. Számunkra ez egyáltalán nem volt elfogadható, más alternatívát kerestünk. Így találtunk rá a napelemes verzióra, amely még egyfajta függetlenséget is adott a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben. Azóta határozottan állítjuk, hogy jól döntöttünk. Sok országot láttunk már, ahol tönkretették a természetet, de úgy gondoljuk, Magyarország még jó helyzetben van és jó irányba is halad.

– Úgy tudom, hogy szeretnének megtanulni magyarul. Ezen felül milyen terveik vannak még a jövőt illetően?
– Négy nyelven beszélünk folyékonyan: angolul, németül, franciául, spanyolul és már több, mint egy éve veszünk magyar órákat is. Kiemelnénk, hogy utóbbi a legnagyobb kihívás számunkra, hisz valóban olyan, mint mondják: nagyon-nagyon nehéz elsajátítani, de nem adjuk fel. A jövőt nem látjuk előre, jelenleg nagyon szeretünk ebben a völgyben élni. Most csak élvezni akarjuk azt az életet, amit megálmodtunk, majd megvalósítottunk magunknak, azt, amiben az egyik legszerethetőbb dolog, hogy együtt élünk a természettel. És bár mi is egy kis Holland faluból érkeztünk ide, Istenmezeje természeti gazdagságához képest az olyan, mintha ott csak a fű nőne és semmi más.