Ami az olaszoknak a Vespa, az nekünk a Berva moped: négy évig gyártották, legendás volt

András azt mondja, hogy más típusokkal könnyebb a dolga, használt Komár, Babetta, Romet, vagy Riga van bőven a kínálati piacon. Igaz, meg is kérik az árát. Portálunk is utánanézett a Bervának. 

A Jófogáson múlt év végén, december 14-én raktak fel egy Berva Panni vázat eladásra. Rozsdás ugyan rendesen, de 115 ezer forintra tartja a gazdája. Az alkatrészek sem olcsók: egy veterán Berva első kerék 10 ezer 500-at kóstál, hasonlóan egy igencsak megviseltnek tűnő első sárvédőhöz.

Némi keresgélés után sikerült rábukkanni a gyártó, az Egri Finomszerelvénygyár robogókhoz mellékelt eredeti használati utasítására. Az – 1957-ben elkészült első példányokat követően – 1958-ban gyártani kezdett járműhöz az alábbi főtanácsot adták: "Az új magyar Mopedet, a Bervát az Egri Finomszerelvénygyár azzal adja át a vásárló közönségnek, hogy legyenek a kis, igénytelen, keveset fogyasztó járműnek megelégedett, boldog tulajdonosai. Megelégedett Berva tulajdonosok azonban csak akkor lesznek, ha fáradságot vesznek maguknak ahhoz, hogy a használati utasítást megfelelő figyelemmel áttanulmányozzák."

A használati utasítás zárszava is megérdemli a figyelmet. Ebben azt írják, hogy a Finomszerelvénygyár minden lehetőt el fog követni annak érdekében, hogy a tulajdonosok a Mopeddel teljesen meg legyenek elégedve. Ennek érdekében kérik azonban a Berva jármű tulajdonosait, akár kedvező, akár kedvezőtlen tapasztalataikról állandóan tájékoztassák őket, hogy aztán részben felvilágosító munkával, részben az esetleg szükséges műszaki változtatásokkal még jobbat, még szebbet termelhessenek a vevőik megelégedésére.

A Berva moped gyártásának azonban öt év elteltével, 60-70 ezer példány elkészültét követően, nem műszaki, technikai hibák elégtelenségek vetettek véget, hanem a KGST – a keleti tömb országait tömörítő Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa – határozata. Ebben kimondták, hogy meg kell szüntetni a gyártását. Nem csak a Berva mopedét, hanem a Magyarországon készített összes robogóét.

A Berva elnevezés egyébként könnyen adta magát, s ezt főként a felsőtárkányiak tudják: a gyár maga a Tárkány dél-nyugati szélén húzódó Berva-völgyben épült és kezdte meg működését az ötvenes évek legelején. Kollégánk tárkányiként naponta megélte, hogy műszakváltáskor "fútt a gyár". A múlt század közepétől a környéken időjelző eszközként is szolgált, hogy a 6, 14 és 22 órai műszakváltáskor leengedték a felhalmozódott ipari gőzt a 63-as üzem mellett magasodó gyárkéményen át.

Valamikor rang volt a Bervában, azaz a Finomszerelvénygyárban dolgozni. "Hajnalonta zeneszó fogadta az érkező munkásokat, nyáron virágágyás, télen felöltöztetett karácsonyfa hangolta derűlátásra az egri Berva-völgy szocialista nagyüzemének dolgozóit. Az asszonyok babos kendőben serénykedtek, s gyártották, amit kellett: kezdetben aknavető gránátokat és tüzérségi lőszereket, később, az ötvenes évek közepétől a rendszer büszkeségét, a Berva mopedet, majd pedig kávéfőzőket meg hűtőgépbe való kompresszorokat és gépkocsialkatrészeket." - írja a korábbi riportjában a Szabad Föld. 

A fénykorban, a hetvenes években háromezer-hatszázan lépték át naponta a Finomszerelvénygyár kapuját. A gyár legendás hírű vezérigazgatója Kócza Imre volt, de állt a nagyüzem élén Kovács Tibor, kollégánk egykori középiskolai osztálytársa is. Ma a terület ipari parkként számos gazdasági társaságnak ad helyet.