2023.01.15. 10:51
Kalandos pecázás volt: méteres csukával zárták az évet a Tisza-tavon
Izgalmas beszámoló egy nem mindennapi fogásról.
A csukával
Forrás: sporthorgasz.eu
Egy nappal a szilveszter előtt indult útnak a két jó barát, erről írt a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. honlapján.
– Pista barátommal vágtunk neki a Tiszának szilveszter előtt egy nappal. Fél hétkor már pacsiztunk egy kövesdi kúton és elkezdtük az átpakolást a kocsimba. Hirtelen egy hangos káromkodás törte meg a kora reggeli csendet! Kiderült, hogy a barátom egy tőle független reggeli kapkodás miatt otthon felejtette a gumiruháját! Ez persze erősen lekorlátozná a szóba jöhető helyeket, így megoldást kellett találnunk. Elkezdődött a kálvária: környékbeli horgászboltok és munkaruházati boltok nyitvatartását kezdtük el böngészni, de ugyan mi van nyitva december harmincadikán kora reggel? És ha nyitva is van, ez nem egy doboz csonti, vagy egy munkavédelmi kesztyű, hogy tuti polcon legyen. De csak megpróbáltuk. Pár barátnak ment a segélykérő sms is, hátha A felesleges körök után végül Feri barátunk szánt meg minket egy pár combcsizmával, amiért ugyan majdnem körbe kellett kocsikázni a Tisza-tavat, de ha egyszer eldöntöttük a helyszínt, akkor eldöntöttük. Muszáj volt csizmát szerezni – kezdődik a beszámoló.
A reggeli kocsikázás után végre 10 óra 20-kor dobtam az elsőt a kiszemelt helyen. Egy pencil jerk csali van kapocsban, amit megérkezésünkkor kaptam a barátomtól.
Két perc sem telt el mikor úgy az ötödiket dobom, és bumm! – folyatódott a történet.
A becsobbanás utáni második-harmadik ütembe nyúl oda a hal, de amilyen erőteljes volt a kapás, olyan „kifelé tekert vizes rongy” érzést nyújt a fárasztás kezdetén. Gyorsan be is jelentem Pistának, hogy halam van, de csak a szokásos. Csörlőzöm kifelé orsóval, a bot is alig dolgozik. Félúton jár, ekkor unja meg a dolgot. Na, ezen a ponton azonnal visszaszívom a kiscsuka kijelentésemet! Bitang jó fárasztás kezdődik! Nem a robogó, vadóc stílus, hanem az a parancsot nem tűrő gőzgép. Kezdésnek egy hosszú kirohanással kezd, de hosszú méterek után sikerül visszafordítanom. Közelebb ér, de újabb ászt húz elő, átúszik a kenu alatt. Szerencsére le tudom követni bottal, hiszen majdnem lélekvesztőnk végében állok. Gyorsan átfordulok, kissé megbillen a kenu, de nincs gond. Egy kisebb kör után újra bemegy alá, de ez már nem ér meglepetésként. Ezen a ponton kezdtem lassan átvenni az irányítást, eddig esélyem sem volt rá, de nem is ez volt a cél. Csak tartom, játsszuk még egy darabig a húzd meg-ereszd meg című népijátékot de ez már az utolsó tánc. A merítő nincs nálunk, de nem hiányzik: ilyen méretű hasas anyát már nem is törnék össze vele. Az akadás biztosnak tűnik, így nincs nagy rizikó abban sem, hogy ha esetleg csak harmadjára tudom biztonságosan nyakon csípni. Ez a hal egyész egyszerűen elképesztő! Fajtája csúcsa. Nem csak hosszú, de olyan háta és feje van, mint egy pitbullnak. Súlyt nem mérünk, de valahol kilenc-tíz közé tippeljük. Gyors fotó, majd hosszmérés. A méteres szalag kevés, de megoldjuk. Száznégy – írták.
– Be is jelentem gyorsan, amit babonás ember nem tesz: „ha csak ez az egy kapásom lesz ma, már akkor is boldog vagyok!
Nem találtam el, de majdnem: Még egy halam volt kézben nem sokkal az első után, igaz, az is hetven felett volt, de azán estig csak a balszerencse: két csuka horogról, fárasztás közben lemaradt és két jó kapás üresen. Már pakolok, mikor Murphy észrevétlenül mellénk ül: „na, dobok még egyet és én is befejezem – szólt Pista és már repült is a wobbler az aznapra tervezett utolsó útjára. És végre a kitartás meghozta gyümölcsét, a társam keze is halas lett – fogalmaztak.
Visszaengedés után azért dob még egy alibit, csak, hogy „ne akkor hagyja abba, amikor zabál” és gyorsan szedelődzködünk is, mert a köd és a sötét a Tisza-tavon nem a legkedvezőbb páros! Bátorság (vagy botorság) ilyen körülmények között sokáig kint maradni. És a bátorságot nem azért írtam, mert félünk a sötétben, hanem azért, mert pár percen belül olyan köd ereszkedett ránk, amihez bizony tökéletes helyismeret, és egy kis szerencse is szükségeltetik, hogy ne mentés legyen a vége – folytatódik.
A teljes történet a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. weboldalán elolvasható.