Családi

Szép dolog a hagyományokat ápolni és újakat bevezetni. Lehet rájuk készülni, lehet várni őket, és igazán jó dolog visszaemlékezni ezekre. 
Farsang idején sokan sütnek fánkot, én is ezt a tábort erősítem. Szeretjük a kelt tésztának ezen fajtáját, de bevallom, túl macerás ahhoz, hogy gyakrabban elkészítsem. Negyedik éve, hogy egy hétvégét arra szentelünk, hogy házi tésztát gyúrjunk, formázzunk, majd kiszárítsuk, s ezzel egy időben fánkot süssünk, valamint főzzünk egy jó gulyáslevest. Még átgondolva is soknak hangzik, nem még megcsinálni! De megéri, mert kétnapi munkával rengeteg étkezésre elegendő tésztát lehet elkészíteni. 

A gulyásleves készítése nem túl bonyolult, nem úgy, mint a fánk kelesztése – főleg, ha pontosan követjük Szabi, a pék utasításait – és sütése. Míg a család többi tagja cérna- és széles metéltet gyárt, addig én babusgatom a kelt tésztát. Nem szabad kinyitni az ajtót, hogy ne kapjon hideget, nem szabad túlkeleszteni, és az sem mindegy, hogy hány percig sütjük egy-egy oldalát, sőt még az olaj hőmérsékletét is figyelni kell. 
Ez a mi saját hagyományunk, hogy egy szép februári hétvégén két napig a konyhában rostokolunk, s teleesszük magunkat finomságokkal. Majdnem olyan ez, mint egy második karácsony. Hát nem az ilyen alkalmakra emlékszik vissza legszívesebben az ember évek múltán is? Szerintem de! Érdemes hát megteremteni a saját családi hagyományainkat.