Hosszú élete titkait is felidézte a 103 éves Bözsi néni Parádon

Február 2-án, kedden délelőtt bensőséges ünnep keretében köszöntötték születésnapján a 103 éve Rusz Miklósnét. Ezúttal az otthon dolgozói körében ünnepeltek, Mudriczki József, a község polgármestere pedig a község lakóinak nevében adta át jókívánságait. E hétvégén a családja, unokái is meglátogatják. 

Százhárom év nagy idő, így az otthon vezetőinek segítségével felidézzük Bözsi néni életének legfontosabb állomásait is. 

Tarjányi Erzsébet 1920. február 2-án született, gyertyaszentelő napján, igazi téli nagy hidegben. Szülei, Guba Zsuzsanna és Tarjányi Mátyás hatodik gyermekeként, látta meg a napvilágot, Anna, Eszter, Mátyás, Márton és István testvéreként. Gyermekéveit Parád-Sándorréten töltötte, ahol édesanyja háztartásbeliként viselte gondját a családnak, édesapja pedig az erdőgazdaságnál dolgozott kocsisként. Iskolába Parádra járt, hat elemit végzett, majd 12 éves korától a Sándor réti Csemetekertben végzett kétkezi munkát, kapálást, gyomlálást. Nyáron szénát gyűjtöttek a gazdaság lovai számára, ősszel pedig csemetéket ültettek az erdőbe.

Bözsi néni családja biztatására 15 évesen summásnak állt hat hónapra az alföldön, aztán a következő évben szintén, 17 évesen pedig a parádfürdői kertészetbe szegődött. Télen a kor szokása szerint otthon szőttek-fontak, hogy májusra, le legyen szőve a vászon és tavasszal újra mehessenek dolgozni a kertészetbe. Szép évek voltak ezek az akkori Parádon, tizenkét summás lány és nyolc állandó férfi dolgozóval együtt ápolták a park és a strand területét. Jól emlékszik azokra az évekre is, amikor mezőkövesdi cigányzenészek voltak családostul elszállásolva a Cifra istállóban, akik minden nap reggel 8 és 10 óra között, délután 2 és 4 között zenéltek a parkban. Úgy osztották a munkát, hogy amíg a cigányzene szól, addig ők is a környéken tüsténkedtek. 

Szombatonként is dolgoztak, vasárnap a reggeli mise, a délutáni rövid litánia után, délután 2 és 5 óra között korzóztak a falu fő utcáján, és bizony szaladtak a csendőrök elől, akik ezt nem nézték jó szemmel. A legények a kocsmában voltak, ki-kiszaladtak a lányok közé, karon kapták őket, beálltak énekelni. Nem volt tv, rádió, még mozi sem a faluban. Bözsi néni 18 éves volt, amikor az udvarlója először meglátogatta otthon, és bemutatkozott a családnak.

1938. november 26.-án kötöttek házasságot Rusz Miklóssal. Férje 1914-ben született, édesapja az első világháborúban maradt, őt anyai nagyszülei nevelték Parádon.  Édesanyja visszament Pestre cselédnek, majd sok-sok év múlva új családot alapított Markazon. Közös életüket férje nagyszüleinek zsúpfedeles házában, Parádon kezdték meg. Itt éltek 17 éven át, ide született egyetlen gyermekük, Mátyás is 1945-ben. A háború nehéz éveit Bözsi néni egyedül élte át, férje angol hadifogságba került. Egy bombatalálat következtében elvesztette fél szemét. Bözsi néni a háború után a Parádfürdői kórházban takarított, férje pedig fogatos volt az erdőgazdaságnál egészen nyugdíjba vonulásáig.

A dolgos hétköznapokat kiemelt örömünnepek tarkították, ilyen öröm volt, amikor fia megnősült 1964-ben, majd megszületett első unokája Erika, akit három évvel később Tamás követett. Az élet az örömre bánatot hoz néha, Bözsi nénéiknél is ez történt, amikor fia családja szétköltözött és szeretett unokái távolra kerültek tőle, Kuncsorbára. Bözsi néni 1975-ben jött nyugdíjba, de a tényleges pihenő évei még messze voltak. Nyugdíj mellett évekig takarított a parádi orvosi rendelőben. 1996-ban két hónap leforgása alatt két újabb csapás érte, először férje halt meg, majd szeretett fia.  A bánaton, Bözsi néni szavaival élve a munka, az élet és az emberek szeretete lendítette át. A parádi idősek klubjának is tagja volt, szerepelt a palócnapok lakodalmas felvonulásában. A helyi idősek otthonába romló egészségügyi állapota miatt költözött be 2004. május 14.-én. Azóta új családja lett az otthon lakói, dolgozói személyében. Élete a munka, a becsület, a család jegyében telt, mindannyiunk számára példamutatóan. Portálunk és olvasóink nevében is a legjobbakat kívánjuk az ünnepeltnek! 

A heol.hu-n nem először számolunk be ilyen szép kort megért idősekről:

Nagyúton 2020-ban Mária nénit köszöntötték: