A hatvani űrhajós-jelölt már kipróbálta a törhetetlenséget

Ha egy óvodást vagy egy kisiskolást megkérdezünk, felnőttként mi szeretne lenni, a mozdonyvezető, a futballista és a milliomos mellett – vagy ezek helyett – jó eséllyel azt válaszolja: űrhajós. Nem véletlenül, hiszen amióta az űrverseny a szemünk előtt zajlik, ezt a „mesterséget” egyfajta kultusz övezi, ami tovább erősödött azóta, hogy a szórakoztatóipar (és az ebben rejlő üzlet) is felfedezte az ebben rejlő lehetőségeket.

Az űrhajósok azonban nem minden előzmény nélkül érhetik el vágyaik netovábbját, hiszen – ki ne sejtené – kőkemény szűrőkön kell átjutniuk már azoknak is, akiket egyáltalán számba vehetnek a jelölés során. Írásunk előző részében említettük, hogy Farkas Bertalan „felépítése” milyen profin zajlott, legalábbis a korabeli lehetőségeket és szemléletet figyelembe véve. Ehhez hozzátartozott szakmai előéletének a bemutatása is, hogy világossá váljon, minként lett az első osztályú vadászpilóta főhadnagyból az első magyar asztronauta.

Az azóta eltelt több mint négy évtized felmérhetetlen mennyiségű új ismerettel gyarapította a tudományt, s a folyamatos megújuláshoz kell alkalmazkodniuk az űrkutatásban részt vevőknek is. Amikor nyilvánosságra került, hogy hazánk a HUNOR-program révén űrhajósokat képez ki, a szárazon ismertetett feltételrendszerből talán ki sem derült, hogy nem érdemes spontán ötlettől vezérelve, az „utcáról” besétálni valamiféle meghallgatásra, már csak azért sem, mert az első tesztek még online formában zajlottak.

S hogy milyen elvárásokat támasztottak a jelentkezőkkel szemben? Többnyire általánosakat: legfeljebb 40 éves életkor, úszótudás, angol nyelvismeret, de az orosz sem árt a műszerezettség miatt, lehetőleg sokirányú felsőfokú végzettség, megfelelő egészségügyi alkalmasság és hasonlók. A kiválasztottaknak természetesen ugyanazoknak a szigorú feltételeknek kell megfelelniük, mint az űrállomáson szolgálatot teljesítő társainak, akik mindegyike magasan képzett szakember, képesek nagy nyomás alatt is kimagasló színvonalon alkalmazni tudásukat. Mindezt elszigetelten, távol családjuktól és a megszokott társadalmi élettől, a földi körülményektől gyökeresen eltérő környezetben, úgy, hogy nagy kockázatot és felelősséget vállalnak nem csak saját küldetésük, de a teljes legénység iránt is. Olyan embereket kerestek, akik „akik stresszhelyzetben is jó ítélő- és döntési képességgel rendelkeznek, találékonyak és képesek csapatban dolgozni. Gyorsan képesek nagy mennyiségű információból a lényeget meglátni és elsajátítani. Jó érvelési képességgel rendelkeznek és nagy nyilvánosság előtt is magabiztosan kommunikálnak. Nem riadnak meg a kiemelt figyelemtől, nem utolsó sorban pedig alkalmasnak érzik magukat fizikailag is a nem mindennapi terheléssel járó megpróbáltatásra” – tették közzé a kiírásban.

Mint a híradásokból kiderült, 240-en gondolták úgy, hogy megfelelnek az elvárásoknak. Az űrhajós-kiválasztási folyamat keretében az elvégzett online tesztet követően csaknem félszáz jelölt jutott tovább az Európai Űrügynökség (ESA) németországi helyszínnel zajló tesztelési fázisába. A kiválasztási folyamat során repülőorvosok és pszichológusok vizsgálták a pályázók egészségügyi állapotát és az űrrepülés, illetve súlytalanság jelentette fizikai és szellemi megterheléssel szembeni ellenálló képességét, de bizonyítaniuk kellett rátermettségüket és elhivatottságukat is. Az ellenőrzések a Európai Űrügynökség bázisán, a Semmelweis Egyetemen és a Magyar Energiatudományi Intézetben zajlottak, de tesztek folytak a Magyar Honvédség kecskeméti repülőbázisán is. Ezek mellett a jelöltekre további tesztek és speciális kiképzések vártak és várnak, itthon és külföldön.

Ahogy a projekt honlapján olvasható, az űrrepülésre a jelenlegi ütemezés szerint várhatóan 2024-ben kerülhet sor, ez azonban a küldetés összetettségéből fakadóan időközben későbbi időpontra tolódhat. A tervek szerint a kutatóűrhajós három hetet meghaladó, de három hónapnál kevesebb ideig fog a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tartózkodni és aprólékosan megtervezetten fogja tölteni idejét. Küldetése a Földre visszaérkezését követően sem ér véget, a magyar űrkutatás és tudomány népszerűsítése hosszú ideig feladata marad.

A magyar űrhajósjelöltek kiválasztása az Európai Űrügynökséggel együttműködésben az ESA Űrhajós Politikájával összhangban történt. A több hónapon át tartó folyamat végén a kiválasztási testület összegezte a felmérések eredményeit, a jelöltek képesítéseit és szakmai tapasztalatát, továbbá motivációját, s az egyes jelöltekről kialakult összkép alapján a összeállított egy szűk, négy fős „leginkább alkalmas jelölt” listát. A végső döntés ezután várható, amikor nyilvánosságra hozzák majd, ki lesz a következő magyar űrhajós. Az akkreditációs eljárás során az űrhajós szállítását végző Axiom Space Inc. és az űrhajóst fogadó Nemzetközi Űrállomás programjának illetékes testülete is jóváhagyja két jelölt személyét. Utóbbiaknak ezután alá kell vetniük magukat az űrrepülésekre vonatkozó, amerikai törvényi követelmények alapján végzett orvosi és pszichológiai vizsgálatoknak, továbbá meghallgatásoknak az Egyesült Államokban.

Mint látható, nem egyszerű vállalkozás. A napokban bejelentették, hogy Cserényi Gyula, a hatvani Bosch 33 éves erősáramú villamosmérnöke negyedmagával reménykedhet abban, hogy Farkas Bertalan küldetése után csaknem fél évszázaddal ismét Magyarországot képviselje a világűrben. A másik három jelölt a 40 éves Szakály András repülőgép-tervező mérnök, a 31 éves Kapu Tibor fejlesztőmérnök, valamint Schlégl Ádám 33 éves klinikai ortopédsebész.

Ha lehetőség nyílik rá, Cserényi Gyulával szeretnénk interjút készíteni, s ennek érdekében megkerestük a HUNOR-program illetékeseit, bízva a kedvező válaszban. Addig a jelölt hivatalos bemutatására szorítkozunk, amely szerint kecskeméti gyerekkora után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. Űrhajósképzése előtt a Robert Bosch Kft. hatvani gyárában felelt a magasfeszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért és a rábízott emberek épségéért. Kis híján minden olimpiai sportágba belekóstolt. Legújabban „akadályfut”, kilencszer teljesített Spartan Race versenyt, ami eléggé extrém sportágnak minősíthető. Mint bemutatkozásukban írják, a megmérettetés adrenalinlöketet ad egy életre. „A mai rohanó, stresszel teli életünkben csak a legkeményebb egyének nyerik el jutalmukat. Legyél te is spártai!” – áll az ismertetőjükben, s hozzáteszik azt is, hogy a Spartan segít az embereknek törhetetlenné válni.

Vélhetően nem rossz ajánlólevél egy űrhajósnak sem.