A „farkasbercis” csokoládétól a hatvani űrhajósjelölt kiválasztásáig

A történelmi dátum, 1980. május 26-a hétfőre esett. Hétfőre, ami a Magyar Televízióban azokban az évtizedekben szünnapnak számított, vagyis igencsak fontos eseménynek kellett történnie ahhoz, hogy rendkívüli programmal jelentkezzenek.

Kicsit meglepő is volt, hogy ez alkalommal így történt, mivel semmi nem utalt arra, hogy ez indokolt lenne. Mi több, olyan műsort harangoztak be, ami nagy nézettséget feltételezett ugyan, de semmilyen szempontból nem magyarázta a szokások felülírását: az Aelita című produkciót vetítették a Mesék felnőtteknek-sorozat keretében, Rajnai András rendezésében, vagyis garantálható volt nem csak a fantasztikumnak, hanem a fedetlen keblek látványának szóló érdeklődés is.

Aztán este fél 9 táján megszakadt az adás, s a híradós fontoskodva bejelentette: Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov elindult a világűrbe a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén. Magyarország ezzel az űrutazással a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. A száraz tények ismertetése után pedig bemutatták az asztronauták felkészülését – a Farkas Bertalané mellett a tartalék űrhajósét, Magyari Béláét is –, sőt, az akkoriban elfogadott normákat felülírva, bulvárosabb információkkal is szolgáltak. Megismerhettük az asztronaután családját, a hobbijaikat, a szokásaikat is. Mindent egybevetve, látszott, hogy nagyon készültek az eseményre, ennek szólt a rendkívüli adásnap is, amit – követbe az addig csak a más országokról szóló híradásokból ismerhettünk – megszakítottak.

Ezt követően szinte percről percre tudósítottak a történésekről. A hazai űrkutatás szempontjából is fontos információ volt, hogy az űrhajó május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással ahol a kétfős szovjet legénység, Popov és Rjumin fogadta Farkas Bertalanékat. Utóbbiak elvégeztek jó néhány kísérletet, majd június 3-án rendben visszatértek a Földre.

Farkas Bertalanból pillanatok alatt „népi hős” lett, nyilvánvaló módon annak is köszönhetően, hogy jóképű, fess századosi egyenruhát és magyaros bajuszt viselő, szimpatikus fiatalemberről volt szó, akinek szemrevaló felesége és Aida nevű kislánya is azonnal belopta magát szinte minden magyar szívébe. Az imázsát erősítette, hogy az egyik este az űrhajóból ő olvasta fel a mesét a gyerekeknek, továbbá magával vitte gyermeke piros-fehér-zöldbe öltöztetett babáját is. A köznyelvben azonnal „Farkas Berciként” emlegették. Az üzletek polcait elárasztották az űrhajós termékek a csokoládészelettől a kulcstartókon át a társasjátékokig és mindenféle csecsebecsékig. (Igaz, a dömpingszerűen az országra zúduló giccs azok ingerküszöbét is elérte, akik nem fogékonyak az ilyesmire, az ős-Beatrice tagjai például polgárpukkasztó módon „farkasbercis” egyenpólóban léptek fel egy jótékonysági focimeccsen, a hajdani Képes Sport pedig – a szerkesztő becsületére legyen mondva – le is hozta az ezt illusztráló fotót.)

Akik átélték azokat az időket, tanúsíthatják, hogy még napjainkban is elképzelhetetlen „őrület” alakult ki, méghozzá villámgyorsan: Presser Gábor zenét komponált, Sztevanovity Dusán szöveget írt hozzá, a rádió pedig megállás nélkül játszotta az LGT és a Neoton Família közösen előadott, pillanatok alatt ismertté vált slágerét. „Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is, amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is” – dúdolta szinte mindenki, s aligha volt olyan honi kebel, amely ne duzzadt volna az abban a rendszerben ritkán megélhető hazafiasságtól.

Talán ezekből is látható, hogy a Farkas Bertalan űrrepülése kapcsán kiváltott érzelmeken túl a magyarországi űrkutatás egyébként is foglalkoztatja az embereket. Felhozhatnánk példaként a science fiction műfajában született alkotások – mindenekelőtt a filmek és a könyvek, vagy újabban a játékok – töretlen népszerűségét, de ennél többről van szó, legfőképpen a tudományt illetően.

A szakirodalom szerint a magyar űrkutatás és űrtevékenység Bay Zoltán holdradar-kísérletétől számítva 75 éves múltra tekinthet vissza. (Bay Zoltán, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. műszaki igazgatója és laboratóriumvezetőjének, valamint munkatársainak 1946. február 6-án saját fejlesztésű radarberendezéssel sikerült kimutatniuk a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről. Ez az esemény tekinthető a hazai űrtevékenység kezdetének.) Az itthoni kutatóműhelyek, tudományos intézetek, sőt immáron gazdasági szereplők képességei nemzetközi viszonylatban is kitűnnek. Itt jegyezzük meg, hogy a kormány az űrképzést nyújtó hazai felsőoktatási intézmények között felsorolja az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemet is, megemlítve az intézmény Természettudományi Karát.

Farkas Bertalanék űrutazása óta emberöltőnyi idő telt el, de a hivatalos álláspont szerint Magyarország számára jelenleg is stratégiai érdek, hogy megőrizze és fejlessze a világűrben folytatott tevékenységekhez szükséges kompetenciáit, törekedjen arra, hogy az űrtevékenységben tapasztalható élesedő nemzetközi versenyben erősítse pozíciót, építve a több évtizedes múltra visszatekintő iparági hagyományaira. Ennek szellemében 2021 július 30-án a megjelent az a kormányhatározat, amely a magyar kutatóűrhajós misszióját előkészítő szerződés és a misszió megvalósíthatóságához kapcsolódó hazai iparfejlesztő intézkedések és forrásigények elfogadását foglalja magába. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos még ugyanabban az évben, október 28-án jelentette be az űrhajós kiválasztási eljárás megindítását, s egyben a program hivatalos HUNOR (Hungarian to Orbit) elnevezését.

Az űrhajós ambíciókkal rendelkező érdeklődők 2022. január 31-ig adhatták le jelentkezésüket. Kétszáznál is többen pályáztak, s végül négyen „mentek át” az Európai Űrügynökség és a HUNOR program szigorú szűrővizsgálatain, melynek végeredményeként a tervek szerint 2024-ben magyar űrhajós juthat el a Nemzetközi Űrállomásra. A program elmúlt keddi sajtótájékoztatóján nyilvánosságra hozták a négy jelölt kilétét. A névsorban szerepel a vármegyénkbeli érdekeltségű Cserényi Gyula 33 éves erősáramú villamosmérnök is, aki kecskeméti gyermekkora után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, űrhajósképzése előtt pedig a Robert Bosch-vállalat hatvani gyárában felelt a magasfeszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért.

Hogy mennyire nem volt könnyű bekerülni ebbe az illusztris társaságba, azt írásunk második részében mutatjuk majd be.