Az egri kórház önkéntese a hospice betegeinek köszönheti, hogy újra tud mosolyogni gyásza után

– Egy daganatos betegség miatt egy hónap alatt veszítettem el márciusban az édesapámat. Ezután következett egy másfél hónapos időszak, amikor nagyon magam alá kerültem. Majd május elején úgy döntöttem, hogy ha már vele nem sikerült ezt az egészet teljesen végig csinálnom, akkor segítek másoknak könnyebbé, szebbé tenni az utolsó napjaikat – mondta el portálunknak Francel Fanni. Így került az egri kórház hospice osztályára, ahol egyébként korábban még nem járt. Emiatt volt is benne egy félelem, tartott attól, hogy milyen lesz haldokló betegekkel találkozni. 

Nem volt szüksége előképzettségre, a kollégái mindenben segítették, megtanították, hogyan kezelje az egyes helyzeteket, s azóta is mindenben támogatják, amiért nagyon hálás nekik. 

– Eleinte úgy volt, hogy csak beszélgetni megyek, illetve hogy kiveszem a részem a programok, ünnepek lebonyolításában. De most már egyre bevállalósabb vagyok, így megetetem, megitatom és tisztába is teszem a betegeket, és azt is fontosnak tartom, hogy lelkileg támogassam őket – sorolta. 

Fanninak komoly tervei vannak a jövőre nézve. Szeretne elvégezni egy egészségügyhöz kapcsolódó képzést, és továbbra is az egri kórházban képzeli el a jövőjét. Az ott eltöltött elmúlt néhány hónap is sokat adott már a számára. 

– Amikor elkezdtem járni a kórházba, akkor még nagyon friss volt a veszteségem, és elég nehezen nyitottam a betegek felé. Nem tudtam, hogyan kezdjek el velük beszélgetni, hiszen tudatában vannak annak, hogy mennyire betegek, és hogy mit jelent a hospice osztály. Aztán szépen lassan feloldódtam. Egyre több beteggel beszélgettem, és nagyon felemelő volt lelkileg, hogy egyre többen befogadtak, és sokat meséltek nekem az életükről. Mindenki mögött ott vannak a betegség előtti évek, tele vannak történetekkel, és amikor visszaemlékeznek, s elkezdenek ezekről beszélni, akkor megjelenik a szemükben a csillogás, és szerintem ez mindennél többet jelent – emelte ki Fanni. 

Mint mondja, a hospice osztályon töltött idő nagyon sokat segített neki a gyászfeldolgozásban. Szavai szerint javarészt az ottani embereknek köszönheti, hogy újra tud mosolyogni. 

Fanni megjegyezte, szerinte sokan tévhitben vannak ezzel az osztállyal kapcsolatban, pusztán elfekvőként tekintenek rá, és azt gondolják, hogy az ottani betegek nem kapnak sok mindent. De ez nem így van, a valóság az, hogy minden dolgozó a lehető legtöbbet próbálja megadni a betegek számára, mind fizikailag, mind lelkileg. 

– Vannak családok, akik nem tudják megoldani a beteg hozzátartozó ellátását, a kórházban pedig mindent megkapnak, amire szükségük van. Tartanak összejöveteleket, ünnepségeket, és mivel nagyon sok mobilizálható beteg van, így ők sok időt töltenek el az udvaron, és vannak olyanok is, akik kertészkednek is, és jó hangulatban telnek a napjaik – zárta gondolatait az egri hospice önkéntese.