Az egri prepások csak a szépre emlékeztek - 65 éve szerzett diplomát az egri főiskolán

Mátrai Géza, portálunk káli olvasója a szerkesztőségünknek írt levelében számolt be az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen a napokban megrendezett XXIX. prepa napi díszoklevél-átadó ünnepségen szerzett megható és tanulságos tapasztalatairól:

"Édesanyám már hetekkel ezelőtt nagyon készült erre a napra, gyakran felhívott, hogy el ne felejtsem, mikor lesz. Pontosan érkeztünk, Anyukám megnyugodott. Lassan érkeztek a többiek is. Találtam sok ismerőst, mivel már legalább harmadszor vettem részt szüleim jóvoltából a tiszteletükre rendezett ünnepségen. Figyeltem, hogy a lépcső milyen leküzdhetetlen akadálynak tűnt legtöbbjük számára, és mégis, ahogy végignéztem az idő viharai által barázdált, megtépett arcokon, fiatalos tekintetükben még mindig a szeretet, nyíltság és segítőkészség sugárzik.

Meghatott a rég nem látott osztálytársak, kollégák, tanárok találkozásának öröme. Miközben felidézték az együtt töltött idők emlékeit, a szemükben láttam a fiatalos, huncut csillogást, hallottam a tinikre jellemző harsány kacagásokat. Elgondolkodtam, hogy a sok év alatt összegyűlt csalódások, fájdalmak, betegségek, szeretteik elvesztése és egyéb gondok mellett hogyan képesek így kikapcsolni, és szinte csak a szépre emlékezni. Ez felér egy komoly csoportterápiával, ahol pár óra leforgása alatt kicsit megtisztul a lelkük. A volt tanáraikat kivétel nélkül csak dicsérték, rengeteg szép emléket idéztek fel velük kapcsolatban is, úgy tűnt, akkoriban csupa sztárpedagógus volt, tele tudással és szeretettel. Nem csoda, hogy ilyen nemzedéket tudtak kinevelni.

A ceremónia nagyon szépen felépített volt, profi szervezéssel. A szentmise mondanivalója számomra felejthetetlen marad: a félkezű kisfiú története, aki megnyert egy cselgáncs bajnokságot. Ez a kis történet nagyon jól kihangsúlyozta a pedagógia lényegét és erejét. Köszönet ezért Drahos Dávid egyetemi lelkésznek, és egyúttal további sok sikert kívánunk az előtte álló pályafutása során. A Mezeiné Hegedűs Csilla vezette borsodivánkai egyházi kórus által előadott dalok is tökéletesen célba találtak. Jó választás volt a Valahol Európában musicalből kiragadott néhány dal, ezek szintén érzékeltették, hogy lehet bármilyen nehéz, embertelen a világ, egy vérbeli pedagógus akár az élete kockáztatásával is összefogja az elhagyott, árván maradt gyerekeket és nem csak menedéket ad, hanem nevelgeti és tanítja őket a szebb jövő reményében.

Dr. Pajtókné dr. Tari Ilona rektor asszony, akinek már a megjelenéséből sugárzik a jószándék és szeretet, elárulta, hogy ő az egykori biológia tanárnénijétől – aki szintén jelen volt az ünnepeltek között – kapta az ihletet, és máig is köszöni, hogy általa ezen a pályán találta meg élete célját. Elmondta továbbá, hogy 60-70 évvel ezelőtt még a most ünnepelt öregdiákok koptatták az egyetemi épület padlóját, lépcsőjét, és amikor beléptek nap mint nap az épületbe, talán ugyanazok a gondolatok foglalkoztatták őket, mint a mostani diákokat. Mint mondta, sokszor eltűnődik azon, hogy több mint 250 évre visszamenőleg az akkori diákokat, tanárokat vajon miféle érzések, gondolatok foglalkoztatták? Köszönjük rektor asszonynak, hogy otthont adott és lehetővé tette ennek a csodaszép napnak a megszervezését és kívánjuk, hogy sok év múlva ő is itt legyen majd a rubin oklevelének átvételén.

Az oklevelek ünnepélyes átadása után finom ebédet kaptak az ünnepeltek és kísérőik is. Köszönet Veliczkyné Csák Judit elnökségi tagnak Emlékezés című saját verséért, dr. Sárik Tibornénak Szabó Lőrinc Májusi éjszaka című versének elszavalásáért, illetve Svéd Mátyásnak és a gitáros kislánynak a Neked írom a dalt című zeneszám előadásáért. Köszönet továbbá Molnár Sándorné Csepregi Margit tiszteletbeli elnökségi tagnak a profi levezetésért, Osváth Péternek, a Baráti Kör elnökének, Hegedűs Tibor tiszteletbeli elnöknek, Editkének, a gazdasági vezetőnek és mindazoknak, akiknek a neve nem merült fel, de aktívan részt vettek az ünnepség szervezésében." – fogalmazott Mátrai Géza.