Gárdonyi művével ünnepeltek a prepák Egerben

Példamutatóan összetartó közösség a csaknem száz tagot számláló Egri Tanító- és Tanárképzős Öregdiákok Baráti Köre. A prepás szellemiség értékeit ápoló pedagógusok évtizedek örökségét viszik tovább nemzedékről nemzedékre. 

– A prepakarácsony olyan hagyomány, amit érdemes folytatni. Fehér asztal mellett ismerősök, barátok, sors- és kortársak között szórakozni, szót váltani, beszélgetni jó dolog. Erre a lelkünknek szüksége van. Kilépve a hétköznapok küzdelméből, szürkeségéből, néhány órára töltse el lelkünket a megbékélés, a megbocsátás, az örömteli várakozás, a barátság és a szeretet – köszöntette az ünnepi díszbe öltöztetett fenyő köré gyűlt koros társait Osváth Péter, a baráti kör elnöke. 

S ezzel a hagyomány folytatódott: a szépen terített fehér asztal az Express Étteremben várta az öregdiákokat, akik – mint minden évben ilyenkor – az alkalomhoz illő versekkel, ünnepköszöntő énekekkel, szívből jövő karácsonyi történetekkel lepték meg egymást. Mielőtt Molnárné Csepregi Margit felidézte volna a karácsony felemelő történetét, a közösség nevében Osváth Péterné és Hegedűs Tiborné fellobbantotta a gyertya lángját. Ezt követően Elek Menyhért alelnök Szilágyi Domokos költeményével idézte fel az ünnep üzenetét: „Mint szomjazóknak a pohár víz/ Úgy kell mindig a kis melegség,/ Hisz arra született az ember,/ Hogy szeressen és szeressék.” 

Ennek a szeretetnek a jegyében követték egymást a részvevők által választott műsorszámok: Ady Endre, Nagy László, Szilágyi Domokos lírai vallomásai, majd Veliczkyné Csák Judit saját költeménye, melynek sorai egy kis fenyő útját követték végig a sűrű erdő közepétől egy csillogó szemű gyermekekkel teli kis ház békés hangulatú szobájáig. Az ünnepköszöntő dalok sorában hagyományosan felhangzott a Kis karácsony, nagy karácsony, de azok voltak a legmeghatóbb pillanatok, amikor a prepások alkalmi kórusa elénekelte a Fel nagy örömre című éneket, amit az egykor szintén egri tanítóképzős diák Gárdonyi Géza 19 éves korában szerzett. Végezetül Elek Menyhért előadásában hangzott el a Magyarok világhimnusza, benne az örök intelem: „Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld…” 

A prepakarácsony Hegedűs Tibor tiszteletbeli elnök pohárköszöntőjével zárult. Az öregdiákok azzal a borral koccintottak, amelyet az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektora, dr. Pajtókné dr. Tari Ilona ajánlott fel erre az alkalomra, s amelyet Kalóné Szűcs Erzsébet oktatási igazgató adott át a baráti kör tagjainak.