Tízezernél is többen látták már a mezőszemerei művész kiállítását a fővárosban

A Kossuth-díjas mezőszemerei képzőművésszel, Bukta Imrével korábban már beszélgettünk a pályájáról, hogy művei hogyan járták be szinte az egész világot. Általános iskolás korában még semmi nyoma nem volt annak, hogy lenne tehetsége bármilyen művészeti irányzathoz, majd olyannyira sikeres lett, hogy Európa szinten minden országában volt már kiállítása, és San Franciscóban, Új-Mexikóban, Kínában és Koreában is láthatták már az alkotásait.

Most a magyarkurir.hu katolikus hírportál készített vele interjút, melyből a gyerekkoráról is kiderülnek részletek, és egyebek között a több mint tízezres látogatottságú, Műveljük kertjeinket! című kiállításáról, valamint Mezőszemeréről is szó esik. 

Bukta Imre átlagos gyermek volt, érzékeny lelkületű, aki nehezen illeszkedett be a többiek közé. 

– A szüleimmel Mezőszemere újtelepi részén laktunk, négyen voltunk testvérek, akikkel szívesen játszottam a ház előtt, de az igazi életet a Rima-patak jelentette számunkra. A szüleim parasztcsaládból származtak. Édesanyám otthon maradt háztartásbeliként, édesapám pedig kényszerből az út- és vasútépítő vállalatnál dolgozott Budapesten, betanított kőművesként. Ingázott, csak hétvégente járt haza. Egyszerű ember volt, nagyon szerettem őt. Gyakran citerázott a maga készítette hangszerén. A háború végén a szovjetek elfogták a vasútnál, és fölrakták a vagonra. Négy évig volt hadifogságban Csecsenföldön. Miután hazajött, családot alapított. Mindig példás rendet tartott a portán. A kertünk mellett volt egy kétezer négyzetméteres üres telek, ahol munka mellett kukoricát termesztett a malacoknak és a csirkéknek. A gyermekkorom felhőtlen volt. Bár csak négyéves voltam 1956-ban, jól emlékszem, hogy a szomszéd falunál, Szihalomnál a hármas úton a szovjet tankok dübörögve haladnak egymás után, s mint egy szép gyöngysor, világítottak sorban – részletezte Bukta Imre a magyarkurir.hu-nak adott interjúban, melyből az is kiderül, a budapesti Godot Kortárs Művészeti Intézetben hatalmas sikere van a Műveljük kertjeinket! című kiállításának, amit eddig már több mint tízezren néztek meg. 

Ahogy az az intézet honlapján olvasható, a tárlatot meghosszabbították, augusztus 27-ig tekinthetik meg az érdeklődők. 

Szeretett faluját, Mezőszemerét gyakran megörökíti képein, és  a művész létrehozott ott egy kisebb kulturális közösséget is.

– Kónya Réka, a párom az erdélyi Sepsiszentgyörgyről származik, polgári, értelmiségi családból. Neki romantikus volt kicsit ez a világ, a falusi lét. Vele együtt kezdtünk el közösséget szervezni. Megalapítottunk egy civil egyesületet, újságot szerkesztettünk, amely kifejezetten a falu életét mutatta be. Volt benne múltkutatás, hagyományőrzés, információk és pletykarovat is. Művésztelepet szerveztünk, kétszáz művész látogatott el ebbe a kis faluba. Nyitottságra törekedtünk, Nyílt tér volt a nevünk, és mindig mást hívtunk meg, köztük fiatalokat is. Korábban egyetlen köztéri szobra volt a falunak, a település közepén, Sarlós Boldogasszony, 1906-ban állították az Amerikából visszatérő szemereiek. Én pedig készítettem egy fát ültető idős embert ábrázoló millenniumi szobrot. 2001-ben született egy emlékmű az 1848-49-es szabadságharcról, 2016-ban pedig egy 1956-os emlékmű. Egy erdélyi barátom a kérésemre szobrot alkotott Árpád-házi Szent Erzsébetről. Szeretnék egy Petőfi-szobrot is készíteni. Tehát, ha erre téved egy turista, ezekkel is találkozik, nem csak a romos házakkal – írja a katolikus hírportál.