Habis László nem a rongyrázásban hisz, hanem a kőkemény munkában

- Az Egri Lokálpatrióta Egylet elnöke vagyok immár két évtizede, és ez a nyárra is ad feladatot, az élet ilyenkor sem áll le. Nemrégiben szerveztünk például egy sétát a várban, megtekintettünk egy kiállítást is. Már készítjük elő az augusztus 19-ei fáklyás királyköszöntőt. A napokban találkoztam érsek úrral, és hozzájárult ahhoz, hogy augusztus végén, szeptember elején megnézhessük a Foglár út elején a hittudományi főiskola felújított épületét, mely Eger egyik büszkesége – mesélte Habis László.

Elárulta, hogy az unokáira is jut ideje, találkozhatunk vele a városban, amint fagylaltoznak vagy az Érsekkertben sétálnak.

- Igyekszem dédelgetni őket egy kis programmal – mondta.

- A szüleim pedagógusok voltak, édesanyám tanítónő volt. Édesapám a cisztereknél kezdett civil tanárkénti, ő magyar nyelv és irodalmat tanított, de német és olasz szakot is végzett, s végül a legtöbbet angolt tanított. A ciszterek intézményének államosítása után került át a Dobóba – mesélte. A korabeli dokumentumokból is kiderült, hogy 1956-ban dr. Habis György vezette az egri tanári gyűlést. Emiatt aztán később feljelentették és internálták: Kistarcsán és Tökölön is töltött több hónapot – ez nehéz időszak volt a család számára.

- A huszadik század összes nehézsége benne volt a családom történetében, a felmenőim sorsában. Ha azt mondom, hogy az ötvenes években szerényen éltünk, akkor egy nagyon árnyalt kifejezést használok. Az értékek, amiket kaptam a szüleimtől, azok közt mégis az elsők közt szerepel, hogy fontos a családon belül a szeretet és az összefogás – emelte ki.

- Tőlem idegen a rongyrázás, a hivalkodás. Sok olyan helyzetet láttam a családban, amikor valaki vészesen nehéz helyzetbe került, és újra és újra fel kellett állnia. S ez nekem nagy tanulság. Amikor én úgy éreztem, hogy nehéz helyzetben vagyok, akkor abból merítettem erőt, hogy a felmenőim miket éltek át, és maradtak gerinces emberek – magyarázta Habis László. Nem kérdés az sem, hogy a szorgalmas munka becsülete is érték számára. A családjában mindenki megdolgozott azért, hogy megbecsüljék, hogy a maga területén tekintélyt szerezzen.

Közgazdász azért lett, hogy valamilyen gyakorlatias irányt adjon az életének. Igaz, előtte a vendéglátóipari főiskolán még főzni is megtanult. Egy életen át kell tanulni, igyekszik ma is tanulni, mondta. 

Habis László azért az édesapja nyelvérzékét is örökölte: a legjobban németül beszél, aránylag elfogadhatónak ítéli meg az angol tudását, s valamelyest beszél oroszul is. 

A beszélgetésben felidézte azt is, hogy a rendszerváltás után, 1990-től 8 esztendeig volt alpolgármester. Nyolc év kihagyás után következett aztán az az időszak, ami már a polgármesteri működéséről szólt. 

- Grosics Gyula óta tudjuk, hogy a jó kapusnak van szerencséje, tehát nem mondom, hogy nincsenek véletlenek, s hogy valakinek ölébe hull az ajándék – utalt az egykori aranycsapat tagjára a volt polgármester. Elárulta: amikor nyugdíjba ment, maga is meglepődött rajta, hogy majdnem 50 évnyi munkaviszonyt gyűjtött össze. A munka becsülete ugyanis nagyon fontos számára. Megesett, hogy a hét hét napjából hetet dolgozott, de aztán ügyelt rá, hogy legalább egyet pihenjen: lazítson, sétáljon, zenét hallgasson, ússzon egyet.

- Úgy gondolom, a sok-sok munka előrevitte a várost, és én ma is ezerrel szurkolok Egernek. Tőlem távol áll a minél rosszabb, annál jobb szemlélet – emelte ki a korábbi városvezető a podcastadásban. Szavai szerint mindig is törekedett arra, Hogy Eger ne egy skanzen, hanem valóban élhető, fejlődő város legyen. Fontos mérföldkőnek tartotta például a belvárosi rehabilitáció megvalósulását, hiszen a turisták sem szívesen jönnek olyan helyre, amelyik szerethető ugyan, de szegényesen, kopottasan néz ki.

A kudarcait sem hallgatta el a korábbi polgármester: volt sok nehézség az életében, akadtak álmatlan éjszakái. 

Arra a kérdésre is őszintén válaszolt, hogy mennyire volt csalódott 2019-ben, amikor elvesztette a polgármesteri székét.

- Egy tízes skálán tízes csalódás volt. Ám tudomásul kell venni, hogy ilyen a politika. Másrészt, hogy Tarlós Istvánt idézzem, a kommunikáció felülírja a valóságot. Kicsit fájlalom, de ez az igazság – fogalmazta meg. Az okokon rengeteget töprengett, s 10 pontban fel is írta magának, mik vezettek a választási kudarchoz.

Gondolkodott-e azon, hogy visszatér a közéletbe? Annyit elárult, hogy nem tudta teljesen letenni a lantot, és a civil szférában látja a jövőjét. Idén például a lokálpatrióták egy olyan eseményt terveznek, mely azt szolgálná, hogy az egri zenei élet résztvevői több lehetőséghez jussanak. 

Tavaly múlt 70 esztendős, de a kondícióját azonban ma is őrzi: fontos, hogy a telefonja mutassa, hogy hány lépést tesz meg aznap. Igyekszik tornászni, és ha szerencséje van, eljut úszni is. Azt mesélte, párhuzamosan 4 kötetet olvas, nagyon más műfajokban, akad közte önismereti és közgazdasági szakkönyv is – már megteheti, hogy azt lapozza fel, amelyikhez nagyobb kedve van…