Majdnem a tenyeremből etettem a mátraházai mókusokat + videó

Az évszakhoz képest még mindig barátságosnak mondható időjárás a jelen szerint jót tesz a mókusok lelkivilágának is. Felbátorodnak, barátságosabbá válnak, mint általában. Különösképpen igaz ez Mátraházán, ahol a gyógyintézet parkjában élő kedves rágcsálók annyira megszokták az ember közelségét, hogy legendás óvatosságuk össze sem mérhető a más tájakon kergetőző társaikkal.

Persze, nem is nagyon kell tartaniuk a körülményektől, hiszen senkiben nem merül fel, hogy bántsák vagy akár ijesztgessék a nagyfarkú négylábúakat. Mi több, inkább kényeztetik, eleséggel traktálják, magukhoz édesgetik az egyedeket, amelyek néha párosával, csoportokba verődve, netán külön-külön cukiskodnak. Felmásznak az épületek csatornáira, a kiszögelésekre, de a kórtermek teraszainak a peremére is egy-egy finom ropogtatni való reményében; olykor szinte produkálják magukat, ha pedig valakiben teljesen megbíznak, felkapaszkodnak annak ruhájára is, ahogy arról az egyik biztonsági őr tudna mesélni. Könnyű neki, hiszen naponta találkoznak...

Jómagam is megpróbáltam egyet magamhoz édesgetni, de első nekifutásra ez csak majdnem sikerült. Néhány centire a tenyeremben tartott mogyorótól meggondolta magát – persze, lehet az is, hogy csak kedveskedőnek szánt hangom riasztotta el –, s úgy döntött, hogy inkább nem él a lehetőséggel. Még jó, hogy hiúságában legalább videózni engedte magát.

Legközelebb talán több szerencsém lesz. Mondjuk, így is az volt, mert percekkel később a közelben másik mókus – sőt, mókuspár – játékát figyelhettem meg, némi kárörömmel: egy hölgy próbálta lekenyerezni „őket”, nem nagyobb sikerrel, mint jómagam. Azonban így is megerősíthetem a gyermekkorunk dalában foglaltak üzenetét: mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám. Vagy mint én Mátraházán.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock.)