Hogy is volt?

Azt mondják, ahogy idősödik az ember, az életének régmúlt eseményeire sokkal jobban visszaemlékszik, mint a pár nappal, héttel vagy hónappal korábbi történésekre. A minap volt a 60. születésnapom, és a jubileum estéjén ennek szellemében igyekeztem felidézni a kerek évfordulók történéseit. 

Először azt konstatáltam, tényleg igaz lehet a rövid távú memóriakiesés. A hatodik iksz behúzásának munkával töltött napjából csak az maradt meg, hogy voltam sajtótájékoztatón egy jégpályán – talán azért emlékszem, mert nagyon hideg volt –, aztán készítettem két interjút, és mindezeket meg is írtam, majd este a feleségem készítette tortát szeltem meg. 

Ezután az 50. születésnapom emlékei között kezdtem kutatni. Kissé meghökkentem, hogy csak annyi jut eszembe: szintén dolgoztam, és a nap végét családi körben töltöttem abban az egri étteremben, ahol a kulináris élvezeteket a kézzel evés különleges lehetősége fokozza. Gyorsan váltottam a világra jöttöm 40. évfordulójára, de hiába: semmi nem rémlett fel a történtekből, de még csak a 30. születésnapból sem maradtak meg foszlányok sem. 

Végre megkönnyebbültem, amikor az éppen húszéves önmagamat faggattam. Sorkatona voltam éppen, szabadságra akkor már két hónapja nem engedtek senkit. A születésnapomon a somogyi kisváros főterét derékmagasságig ellepő hó eltakarítását kaptuk parancsba. A katonatársaim úgy döntöttek, emlékezetessé teszik nekem a napot. A gyors sötétedést kihasználva páran a környező utcákba szivárogtak kocsma vagy bolt után kutatva. 

Már az első boltból az üzletvezető segélykérésével tért vissza az italfutár: az udvarra képtelen behajtani az áruszállító teherautó. Sorsára hagytuk a parancs szerinti járdaszakaszt, mert a szükség törvényt bont. De mi előbb ezt tettük egy üveg rummal, amit a jó munkához biztatóul kaptunk a boltostól. Negyedóra múlva ragyogott az üzlet udvara. Felmentőseregünk híre, mondanám, futótűzként terjedt, ha ez nem lenne képzavar a méteres hó miatt. A cukrászda vezetőjétől az orvosi lakások, a szemközti garázssor és a kórházi parkoló felszabadítása alatt is tüzes pálinkát, forró teát, meleg szavakat kaptunk, én pedig külön köszöntéseket. 

Magam sem tudom, miért éppen ez a nap maradt meg ilyen élesen. Talán egy kicsit hiányzik az ifjúságom.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)