Meg kell őrizni a demenciával élők emberi méltóságát, mondja Fehérné dr. Mészáros Helga

Az egri Alzheimer Caféban – Belvárosi Gondozási Központ – a Minőségi élet kortalanul címmel,  dr. Rokonay Adrienne által tartott előadáshoz kapcsolódóan beszélgettünk Fehérné dr. Mészáros Helgával, az Idősek Berva-völgyi Otthonának vezetőjével a demenciáról és annak kezeléséről. A szakember szavai szerint egy olyan tünetegyüttesről van szó, amelynek diagnosztizálását követően nagyon fontos, hogy annak kezelésében a család egésze, a közvetlen hozzátartozói közösség részt vegyen. Nem hárulhat a gondozás egyetlen emberre, mert úgy nem megoldható.

– Azt nagyon szeretném hangsúlyozni a demencia gondozás kapcsán: amikor a családban felvetődik a demenciával élő hozzátartozónak a problémája, nagyon-nagyon fontos, hogy ne izolálják el ezt az embert a családban, hanem egyből indítsák el a betegúton, amelyen vele együtt járnak. Az egyáltalán nem jó út, amikor a hozzátartozó egymaga elmegy a háziorvoshoz és elmondja, mit tapasztal. Időben kell elmenni és a betegutat végig kell járni – fogalmazott az otthonvezető.

Szerinte nem tudunk mit kezdeni a demenciával, mint tabuval, ezért is van, hogy nagyon sokan nem indulnak el a betegúton. Nem foglalkoznak, még családon belül sem a demens személlyel, mert úgy gondolják, hogy megbélyegzik őket, s valami olyan fura betegség, amit el kell rejteni. Van, hogy maga a család hátráltatja, hogy időben meglegyen az a diagnózis, vagy annak a kérelemnek a kitöltése, ami alapján megfelelő ápolási környezetbe kerülhet az illető.

Szólt arról is Fehérné dr. Mészáros Helga, hogy igen komoly problémát jelent ebben az ügyben az izoláció. A depresszió adott, ám ezeknek az embereknek az izoláció alatt a meglévő képességei is elvesznek, funkciójukat veszítik. Sokkal könnyebben magukba zárkóznak és még csak annyi információt sem tudunk tőlük megtudni, hogy ők miként éreznek, hogyan élnek, pedig nagyon sok információt eleinte még ők is el tudnak mondani akár a családtagnak, vagy akár a gondozónak. Az izolációval ezt teljesen megszüntetjük körülöttük, ami rossz út és nem vezet sehová.

Azt el kell tudnunk fogadni, hogy valaki hozzátartozónk demens, s ettől kezdve a család élete meg fog változni és ezzel szembe kell nézni. Ha valaki ezt nem teszi meg, nem lesz megfelelő a demencia gondozása. Azt is tudomásul kell venni, hogy a demenciával együtt élés az egy családbetegség. Vagyis: egyedül nem lehet demenst gondozni. Nincs olyan, hogy kijelölök valakit a családban. Ez egy veszett út. A családnak egészében kell segítenie.

Az egri idősotthon vezetője szerint a diagnózis felállításakor a legcélszerűbb megoldásnak az mutatkozik, ha kérvényezik a demens ember otthonba történő felvételét, ahol szakemberek és természetesen a bentlakó közösség közreműködésével a megfelelő emberi méltóságot lehet biztosítani az egyre súlyosbodó helyzetben is.

– A demencia olyannyira problematikus, hogy ennek a megoldására tett lépések sajnos a mindennapjainkban nem érzékelhetők. Ezt mi érezzük az idősek otthonában, akik ott dolgozunk. Amikor az idősek otthonába való felvételi kérelem beérkezik, vagy találkozunk mi, szakemberek a demenciával együtt élő személlyel, akkor már többnyire egy középsúlyos demens emberrel találkozunk. A család ugyanakkor végigköveti hozzátartozójukat a kórképtől a középsúlyos állapotig. Tehát azt lehet mondani, hogy az ellátásba olyan sokára kerülnek be ezek a betegek, hogy az idősotthoni elhelyezésükben a demencia gondozás akkor már csak az emberi méltóságának a megfelelő szinten tartására való törekvés lehet. Jelenti ugyanakkor ez az otthonban azt a teljeskörű gondozást, mint amit egy átlag időskorúnak – fogalmazott dr. Mészáros Helga.

Elmondása szerint probléma, nem csak nálunk, de a világban mindenhol az, hogy azokat az embereket nem találják meg időben – valójában ők nem találják meg a rendszert, hogy hova forduljanak -, akiknek a családjában megjelenik a demens személy. Nem tudják, hogy induljanak el a betegúton. Nem tudnak mit kezdeni a stigmatizációval, valamint saját magukkal, mert ők maguk szabnak leginkább gátat önmaguknak, hogy a demenciával érintett hozzátartozójuk elinduljon a betegúton. Ennek a kieső résznek a felkarolását segítheti például egy olyan Alzheimer Café, mint ez az egri is. Amikor már valaki sejti, hogy demens van a lakásban, vagy már az említett diagnózissal rendelkezik, akkor itt már tudna hiteles információkat megkapni ahhoz, hogy otthonában egy ilyen családtagot tudjon ápolni.

– Kollégáimmal közös tapasztalataink azt mondatják, hogy rögtön a diagnózis pillanatában, még enyhe fokú demencia esetén is a családnak le kell ülni, bevonva a családtagot is. Ott fel kell tenni a kérdést, hogy miként tovább. Szerintem meg kell kezdeni az idősotthonba történő felvétel kérelmezését is, mert demenciával élő embert otthon gondozni csak nagyon rövid ideig lehet úgy, hogy az emberi méltóságát végig megőrizzük. Ott tudatosulnia kellene mindenkiben, hogy egyedül nem fog menni. Még családban is csak nagyon rövid ideig. Elég hamar eljön a pillanat, amikor igenis be kell adni a kérelmet egy idősek otthonába való felvételre. Egy nem megfelelő ellátással olyan ártalmak érik a demenst, hogy az nem az emberi méltósággal összeegyeztethető – hangzik el a beszélgetésben.