Május 35

Gyerekkoromban, amikor még könyveket olvastam, nem pedig képernyőt, a kezembe akadt egy fura című kötet: Május 35. Miután a szerzőt, Erich Kästnert korábbról, még az Emberke-történeteiből ismertem, lelkesen lapoztam ezen munkáját is. Ma már nem emlékszem a sztorira, gondolom, az agyam nem raktározta el a memóriakincstár arra érdemes polcaira, de az is meglehet, hogy csak gyorsabban felejtek, mint ahogy szeretném. Most azonban, hogy a naptárra pillantottam, beugrott a cím. Hülye cím, de elérte a célját (lehet, hogy éppen ezért hülye?), megfelel a jelenkor bulvárkívánalmainak: a tartalom nem lényeges, csak a kattintás, márpedig az emlékezetem klikkelt, az algoritmus pedig felpörgött. Ha még mindig piálnék, mint ifjabb koromban, most alighanem megjutalmaznám magam egy bónusz sörrel és egy adrenalinkezelő pálinkával, kimaxolva az önstimulálás mindenfajta szalonképes változatát.

Csakhogy, miután évek óta nem iszom, meg kell elégednem saját magam vállveregetésével. Higgyék el, az én koromban ez sem egyszerű feladat, érdemes megbecsülni ugyanúgy, mint – teszem azt – ha az ember emlékezetből képes borotválkozni. Merthogy utóbbi is generációs képesség, talán ezért sem viszem túlzásba. Miként az asszociációt sem; beérem azzal, hogy Kästnertől sikerült eljutnom a zsilettpengéig, annak élén táncolva pedig a máig. Beérem továbbá a 31 napos májussal is, amitől ezúton is elköszönök.