Jövevény

A családomnak már volt sokfajta kutyája, németjuhász, rottweiler, őzpincser, jelenleg pedig egy mentett pitbull keverékünk van. Mindegyik kutyussal volt macska is – és bár voltak harcok –, mindig jól kijöttek egymással. 
A rottweilerünket Bertának hívták, ő nagyon szeretett mindent és mindenkit. Szó szerint egy tündér volt, imádta, ha vele foglalkoznak, simogatás nélkül el sem lehetett mellette menni. De nemcsak minket, embereket szeretett nagyon, hanem a többi állatot is. Volt egy Rozi nevű őzpincserünk is vele egy időben, és több cicánk is. 
Egyszer édesanyám jött haza munkából, és a kocsiból kiszállva rettentően hangos nyávogásra, szinte sírásra lett figyelmes. Rögtön tudta, egy kiscica van a környéken, és meg is pillantott a kapunk aljában egy koromfekete, tenyérnyi nyávogó pamacsot. 
Mikor közelebb ment, látta a cicán, hogy sajnos támadás áldozata lett és szegénynek nagyon csúnya állapotban vannak a szemei. Kinyitotta a kaput, hogy vigyen a sérültnek tejet, azonban abban a pillanatban a cica elindult édesanyám után be az udvarra. Nagy volt az ijedelem, mert Berta egyből kiszúrta a betolakodót, és a következő pillanatban már a szájában volt a cica feje. Azt hittük, mindennek vége, azonban Bertának semmi rossz szándéka nem volt. Felvitte a cicát a teraszra, és a következő pár napban, amikor tudott, vele volt. Sajnos a cica elvesztette a látását, az orvos szerint egy másik macska okozta a sérüléseit, de nálunk igazi családra találhatott. 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)