Világszerte szóltak a harangok

Egri ipar – külföldön. 

A mily örömmel, ép olyan lehangoltsággal olvastuk az egyik tekintélyes fővárosi lapban, a „Hazánk”-ban a sorokat, melyek egy egri iparos, Balkay István gépész-lakatosnak gyártmányára, a szőlőoltóhüvelyekre vonatkoznak. 

Örülünk azért, mert Balkay gyártmányát külföldön is észrevették, lehangoltak vagyunk pedig azért, mert ezt külföldnek kellett előbb észrevenni, hogy mi magyarok igazi becsét és értékét mérlegelni tudjuk. 

Meghalt a pápa. 

Egy rövidke távirat s millió meg millió hithü keresztény szive borult mély gyászba. A katholikus klerus hatalmas feje, Krisztus földi helytartója itthagyta székhelyét, hogy fölszálljon azon magasabb trónusra, mit a mennybeli angyalok párnáztak ki a számára. 

Glóriás fejet dicső koszoruk öveztek, a hit, szeretet és a liberalizmus hervadhatatlan virág füzére. A minő egyszerü volt életmódja, oly fényes és rendkivüli volt ­lelkének sajátossága. Tisztelte az ember jogát s noha a ­pápák földi hatalma az ő idejében világiakban már nem közelité meg a középkori pápák nagyhatalmát, fényében, dicsőségében tulszárnyalta azt. Megerősité uralma a hitet s bizalmat a pápák kormányzásában. Mindenki meg volt elégedve ténykedéseivel, soha diplomácziai bonyodalmakra viselkedése okot nem szolgáltatott. Már pedig az a különös helyzet mit a pápa napjainkban az olasz királyokkal szemben betölt, kiváló tapintatot igényel. 

A mennybeli Isten hosszu életet engedett XIII. Leónak. Földi kormányzása talán leghosszabb volt az összes pápák között. Egy negyed századig kormányozta a katholikus világot s ­kormányzása alatt csak jót, csak szépet szerzett­ nagyszámu hiveinek. Ő szervezte a nagy jezsuitapropagandát, melynek czélja a pápa világi hatalmának visszaállitása s általában az egész világon modern alapokra fektette a katholikus ellentállást. 

Kivált előszeretettel viseltetett nemzetünk iránt. Minden alkalmat megragadott, hogy a magyarokat kitüntesse. Évenként nagyszámu zarándok csapat vándorolt hazánkból Rómába, hogy saját személyükkel köszönhessék meg a pápa kiváló szeretetét. 

93 évet élt. Oly magas kor napjainkban, a mely csak ily kiváló s szent életü férfiut illet meg. Mikor kilenczven esztendős korában 10 ártatlan szüz egy-egy esztendőt ajánlott fel életéből, hogy a pápa száz esztendeig élhessen, az egész világ lelkesen tapsolt e keresztényi cselekedethez, s mindenki remélte annak teljesülését is. Minden jel arra mutatott, hogy az életerős, egészséges pápa megéri e magas kort az egész keresztény világ örömére. de a sors könyvében máskép volt megirva. Többszöri operáczió megrongálta a pápa szervei ellenállását, s a vég előbb bekövetkezett, sem mint gondolni lehetett. Rómában s az egész ­világon megszólaltak a lélekharangok, hogy hirdessék a kereszténységnek a legnagyobb lélek szentelt mennybemenetelét. 

Uj pápát választanak. Ez a világ rendje. Más férfiu foglalja el Peochi Joachim gróf trónusát. De vajjon örökli-e majd az elődnek nagy tehetségét, liberalis gondolkozását, keresztényi szeretetét? Ez a jövendő titka. Az egész keresztény világ érdekében Isten adja, hogy földi helytartója erényeiben megközelitse az immár halott, de azért halhatatlan pápát XIII. Leót. 

Egy igen érdekes rigmus. 

Curiusom kedvéért ide iktatjuk, hogy egy gyöngyösi csizmadia nem rég a következő hatalmas rigmussal köszönté fel az újonnan választott birót: Emlitvén szózatom reményteljes akaratom merőfényes bátorságát, vágván vágva adom s nyujtom ezen drága pohárt; szent eledel, béke, szellemi boldogság, vihar, vulkán s Oreb hegy tüzének borzasztó sohajlamai, s gyepély véleményes dus szavazatom irányában módositva azt sorsitom: hogy József Kovács, élvezve biró most is, - miként dicső martyr szent nap után – de az ő bájos és gyenge silányságát nem szerencséltetve – premuneráltam. No de kérem is. – Minthogy szülve születünk s hiba vétkeztünk, s apáink ránk árasztott malasztos engedményes vétke, buzdit és tanusit, de a biráskodás teremében mindenkit, a gyepély és saját kórsága vezényli, éljen tehát a mostani főkovács! Éljen a biró! Dictum factum.