Kitörés

2024.08.06. 19:55

Jónás Szimonetta idén szerzett diplomát, mindenki büszke rá szülőfalujában

Életvidám, belevaló, s nem ismer lehetetlent. A kerecsendi Jónás Szimonetta idén szerzett diplomát. Gyerekkorában nem gondolta volna, hogy ez számára is lehetséges. Mindenki büszke rá a faluban.

Barta Katalin

Szimonettát évek óta ismerem. Életvidám, igazságkereső, imádja a falujában élő romagyerekekeket, s ha teheti, gyakran tölti velük idejét. A szeretet és a tisztelet kölcsönös. A faluban mindenki ismeri. Most, hogy diplomát szerzett, még nagyobb az öröm. Sok mindenkinek hálával tartozik, akik erősítették benne hitet, hogy roma származása ellenére számára is minden út nyitott és minden cél elérhető. A legtöbbet talán szüleinek köszönheti, akik hittek lányukban és jobb jövőt álmodtak neki. 

Jónás Szimonetta idén szerzett diplomát
Jónás Szimonetta idén szerzett diplomát
Fotó: Jónás Szimonetta/Facebook 

Az eduline.hu nemrég induló sorozatában ő az első portréalany, aki a negatív sztereotípiákat legyőzve kitört a szegénységből és diplomás, sikeres emberként éli az életét.  

Az eduline.hu-n megjelent írásban ez olvasható: "Egy Heves megyei kistelepülésen nőtt fel roma anya és nem roma apa gyerekeként Jónás Szimonetta, aki általános iskolásként azt gondolta, még érettségije sem lesz, idén júniusban viszont diplomát szerzett az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen" - írják.

A cikkből megtudjuk: a 25 éves Heves megyei lány Kerecsenden nőtt fel roma származású anya és nem roma apa gyerekeként. Azt mondja, szülei mindent megtettek azért, hogy neki könnyebb gyerekkora legyen, és ne kelljen "annyit szenvednie a pénzért", mint amennyit nekik, ettől függetlenül azonban nem volt egyszerű a gyerekkora. Az általános iskolát a helyi szegregált intézményben végezte, ahol abszolút nem motiválták. Úgy emlékszik, a kerecsendi gyerekeknek - köztük neki is -  tulajdonképpen mindegy volt, hogy hogyan teljesítenek az iskolában. Mivel mélyszegénységbe születtek, fogalmuk sem volt arról, hogy lehetne másként is, és hogy lehetne kiút a szegénységből.

- Sosem gondoltam arra, hogy én az általános iskola után leérettségizek, arra pedig pláne nem, hogy diplomám is lesz. Igazából azt sem gondoltam, hogy valaha ki fogok kerülni Kerecsendről - fogalmaz a fiatal lány.

Végül az egyik idősebb féltestvére példáját követve úgy döntött, a tanulmányait az egyik egri középiskolában folytatja, aminek köszönhetően kikerült a szegregált közegből és magyar diákokkal együtt tanult. Hamar fény derült ugyanakkor arra, hogy le van maradva a társaitól, ezért a helyi tanodába kezdett járni, ahol külön foglalkoztak vele. Idővel pedig megismerkedett a Világítani Fogok egyesülettel, melynek önkéntesei gyakran eljártak Kerecsendre, hogy foglalkozzanak az ott élő roma gyerekekkel.

Szimonetta tőlük hallott először az egyetemi életről és annak minden előnyéről; a jó tanulmányi eredményért járó ösztöndíjakról és a szociális alapon járó juttatásokról, de az egyetem kevésbé kellemes oldaláról, a kemény munkáról, a zárthelyi dolgozatokról és a vizsgákról is.

Az eduline.hu ezt írja: "az önkéntesek szívesen töltötték az idejüket a kerecsendi cigánygyerekkel, Szimonetta pedig hamar összebarátkozott velük. Gyakran elhívták magukhoz Budapestre, a szórakozásba pedig sokszor az is belefért, hogy ellátogassanak egy-egy egyetemre és a kerecsendi lány testközelből is megtapasztalja, hogy lehet máshogy is élni, mint amit Kerecsenden megismert."

A budapesti látogatások és a Világítani Fogok egyesület tagjai megadták Szimonettának a motivációt. Eldöntötte, hogy gyógypedagógus szeretne lenni és felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára. Mivel az érettségije elsőre nem sikerült a legjobban, emelt szintű érettségit tett történelemből és irodalomból is, felvételizni azonban nem mert, inkább jelentkezett a Büntetés-végrehajtás nevelőtiszt képzésére.

A tanfolyamot Budapesten kezdte el, ezért szállásra volt szüksége. Így találta meg a Jezsuita Roma Szakkollégiumot, s átmenetileg beköltözhetett a kollégium épületébe.

- Itt rátaláltam az identitásomra. Középiskolában a magyar gyerekek között úgy érzem, hogy sok mindent elnyomtam magamban. Félve hallgattam cigányzenét és nem mertem bizonyos szavakat használni, mert féltem, hogy lenéznének. Ezektől viszont a szakkollégiumban nem kellett tartanom. Bekerültem egy olyan közösségbe, ahol fel merik vállalni, hogy szegények, hogy cigányok, és ahol nekik is ugyanaz a céljuk, ami nekem: hogy kikerüljenek abból a helyzetből, amibe születtek - mesélte Szimonetta.

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában