Őseink világával ismerkedhetnek a káli gyerekek a nomád tanyán

Nyaranta nagyon sok szülőnek kerül borsos összegekbe a vakációzó gyermekei táboroztatása. A káliak ebből a szempontból az átlagnál szerencsésebbek – már aki nem félti a csemetéjét azoktól a nomád körülményektől, amelyek az őseink számára természetes életteret adtak a mindennapokban, de még egy-két emberöltővel ezelőtt sem voltak idegenek a vidéki ember számára. Ezen a nyáron is naponta látogatta helyi gyerekek csapata Szalmás Sándor tanyáját teljesen ingyen. Portálunkon már beszámoltunk arról, hogy Sándor káli származású, néhány évet városokban is lakott, de honvágya volt, így hazatért régi tervét megvalósítani: kiköltözni a nagyapja földjére. Napközben dolgozni jár, amikor hazaér, műveli a földjét, gondozza az állatait, de mindig nyitva áll a tanyája a látogatók, de különösen a gyerekek számára. Mint korábban elmondta, szeretné megismertetni a gyerekekkel a hagyományos dolgokat, mert úgy gondolja, ezek nagyon feledésbe merültek, s anyagi központú is lett a világ.

– Amikor hazajövök a munkából, a gyerekek azonnal érkeznek. Ha pedig itthon vagyok, akkor kiírom azt a saját csetoldalunkon, és sorra érkeznek a srácok napközben is. Általában visszaírnak, hogy jönnek, de előfordult már, hogy csak úgy befutott valaki. Minden érdekli őket, ami itt a tanyán van – fogadott ottjártunkkor Szalmás Sándor, miközben az éppen a tanyán lévő káli kiskamaszok önfeledten pancsoltak a közelmúltban felállított medencében. Észre sem vették jöttünket a fülledt hőség miatti fürdőzés közben. 

 – Gyakran itt maradnak éjszakára is. A múltkor 11 gyerek aludt kinn, van nekik berendezve egy 6 méteres vendégjurta, bőven elférnek benne. Úgy vagyok vele,  ha a nyári szünetben eljönnek ide gyerekek, hadd szórakozzanak, hadd éljenek. Tartaniuk éjjel sem kell semmitől, napelemes lámpákkal az egész udvar bevilágítható, de én magam is későig szeretek a szabad levegőn üldögélni – mondta Sándor. 

Közben a fiúk is észrevettek bennünket, víztől cuppogó papucsaikban csatlakoztak hozzánk a tanya bejárására. A tyúkok kinn voltak a meleg miatt, a kotlós hangos kotyogással fogadta a gazdát. Most is magyaráz, pedig ott a kukoricája, vetette közbe Sándor, miközben a fiúk már Jenőhöz, a kecskéhez értek. Jenő gyereknapra került a tanyára, kézhez lett szoktatva szopós gida kora óta. A kecskének és a birkáknak is jurta készült szállásul, ám ők igencsak szétszedték már. A gazda legyint, majd télre rendbehozza nekik. 

– Sanyi bácsi megmutatta, hogyan tudjuk leakasztani a villanypásztort, hogy bemehessünk Jenőhöz meg a két birkához – újságolták a fiúk. – Ha lassan megyünk Jenő felé, akkor már ő veszi át a kezdeményezést, és odajön hozzánk, mert elvárja a simogatást. A libákkal viszont vigyázni kell, mert ha valaki egyedül közelít feléjük, könnyen megkergethetik és megcsípik. Ülj fel az egyik hátára – biztatták egymást a kiskamaszok, ám a  libák népes csapatunk elől inkább menekülőre fogták, menedékbe húzódtak. Fotózkodni sem voltak hajlandó előjönni a biztos rejtekükből. 

Az árnyékban hűsölő Panka és Hetti, a két hatalmas komondor dédelgetése következett ezután, akik szemmel láthatóan nagyon élvezték, hogy a fiúk dögönyözték a borjú méretű házőrzőket. A közelben pulykák figyelték az eseményeket a fejüket forgatva, a fűben lustálkodó macska viszont ügyet sem vetett a kutyák és a fiúk viháncolására – nyilvánvalóan egy szót sem tart igaznak az emberek emlegette "kutya-macska barátságból". 

– Etetni nem nagyon szoktuk az állatokat, mert általában délután jövünk ki, amikor már nincs kánikula – folytatták a fiúk. – Ha Sanyi bácsi lenyírja a füvet, mi össze szoktuk gyűjteni, és elhordjuk. A focizás most nem annyira megy, nagy a hőség. Ha melegünk van, itt a medence, bár volt úgy, hogy nagyon hideg volt a víz, de azt se bántuk. A hétvégéken itt szoktunk aludni. Otthon nem ellenzik a szüleink, tudják, hogy jó helyen vagyunk. Sanyi bácsi tanít íjászkodni, a légpuskával, a karikás ostorral bánni. Ostorozni csak módjával lehet, mert Panka fél a csattogásától, és Hetti azonnal ugrik, hogy társát védve elhallgattassa az ostort. Az íjászat már olimpiai szinten megy – tódítják nevetve. 

A fiúk megmutatták a vendégjurtát is, ahol aludni szoktak. A jurtát díszítő süvegeket és szablyát Sándor készítette. Hajfonatkorong, íjak, íjászvesszők, veretes öv, ezernyi más, őseink használta eszköz és fegyver található itt. Sándor mindről hosszasan tud mesélni, igazi rendhagyó történelemórákat tartva a gyerekeknek. Nem előre eltervezettek ezek, tette hozzá a gazda. Mint mondta, ha valami szóba kerül, hosszabban is mesél nekik róla, mert érdekli őket. 

– A gyerekek a szkíta íjakat használják, a visszacsapó hun íjat nem. Lándzsa, kelevéz, ivótülök, római kard is megismerhető nálam. Az érkező egy csendítő kisharanggal jelezheti jöttét, a csepeli templom felújítása után került ide. Van már Nomád Tanya feliratú egyenpólónk is – sorolta Szalmás Sándor.

Mint mondta, nem csak a káli gyerekek látogatják a Nomád Tanyát

– Évente három nagyobb összejövetel van itt: nyárnyitó, a júliusi születésnapi buli, meg a nyárzáró. Volt úgy, hogy 60-70-en voltunk mindenfelől, én szoktam üstben főzni, mert vágás is van. Augusztus végén, szeptember elején Székelyudvarhelyről jönnek az ottani barátaim, úgy 40-50-en. Egy rockfesztiválon barátkoztunk össze, és most nem a fesztiválra mennek, hanem hozzám jönnek kikapcsolódni. Tavaly kilenc gyerekcsoport is volt itt a káli iskolából, Egerből, és a gyámügyesek is hoztak gyerekeket, de idén a gyakori hőségriasztás miatt nem jöttek. Pedig a medence mellett van zuhany is. Igaz, ide úgy kell készülni, hogy tanyára jön az ember – tette hozzá Szalmás Sándor.

– Remélem, jövőre már igazi nomád táborozásra is lehetőség lesz. Három plusz jurtát építenék – egyet-egyet a fiúknak, a lányoknak, illetve a kísérő tanároknak, felnőtteknek. Egy régebbire új ponyvát kell tenni, hogy az legyen az étkező. A vendégjurtának, ahol a fiúk alszanak, megmaradna a mostani funkciója. Immár 1,2 hektár a tanya területe, jó kis nomád tábor lehet csinálni belőle. Biztos vagyok abban, hogy a szervezett tábor, némi díj ellenében, önfenntartó lehet. Van egy tervem öntisztító tó építésére is, egy 8-szor 6 méteresre. A 12 voltos napelemekkel működő lámpák már most is bevilágítják az egész udvart, a fényüknél, felügyelet mellett egy egész osztály, akár 30 gyerek ülhet benne egész éjszaka is. De ez még csak terv, mert sem a tófólia, sem a földmunka nem olcsó, majd meglátom – részletezte Szalmás Sándor. 

Búcsúzáskor a gazda elmondja, hogy a káli szülők meg szokták kérdezni tőle, mivel tartoznak a gyerekek vendéglátásáért.

– Nekem furcsa, ha ezt kérdezik, és elmondom nekik, hogy semmivel – nézett ránk Sándor. – Hogyne adnék a gyerekeknek is enni, ha főzök magamnak. Nekem ez természetes. Nem leszek én attól szegényebb, ha esznek egy-egy tányérral belőle. Nem zavar, ha jönnek-mennek, pancsolnak. Amikor sütök nekik húsz-harminc tojásból rántottát, azt szoktam mondani: a tyúkoknak köszönjék, ne nekem.