Te is lehetsz pilóta: az Egri Repülőklub kapui nyitva állnak

– Bella vagyok, légiutaskísérő szeretnék lenni – penderül mellém egy cserfes kamaszlány a maklári repülőtéren, ahol tizenkettedmagával abban a szerencsében volt része, hogy testközelből megismerje, elsajátítsa a vitorlázórepülő pilóta vizsgához szükséges alapokat az elmúlt hetekben. Nem csak elméleti, gyakorlati képzést is kaptak a 12-15 éves srácok, lányok, akik a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség és az Egri Repülőklub jóvoltából idén nyáron már a második utánpótlásnevelő táborban vehettek részt. 

– A srácok életkorán csak a laikus lepődik meg – világosít fel a repülőklub egyik tagja, későbbi pilótám, Szabados István. – A vitorlázópilóta-vizsga megszerzéséhez elég a betöltött 15 év. Megtudom tőle azt is, hogy a R-26 SU Góbé, amivel itt gyakorolnak, a ‘90-es évekig a hazai vitorlázórepülés klasszikus kiképzőgépe volt.

Meg is nyugtatom hát fotós kollégámat, aki először motor nélküli lélekvesztőnek titulálja a Góbét, amibe ő semmiképpen be nem szállna, hogy ez itt a repülésoktatás alfája, biztonságos. Én legalábbis biztonságban érzem magam, amikor a kétüléses emelkedni kezd, s már nagyon bánom, hogy a telefonom lenn maradt, így nem tudom megörökíteni a látványt. Aztán rájövök, jobb is így. Teljesen át tudom adni magam az élménynek, hogy 4 percen keresztül puhán suhanunk a kis géppel Maklár felett. Meg is állapítom, hogy valószínűleg egy-egy hullámvasutazás veszélyesebb lehet, mint a vitorlázórepülés. Engem beszippantott az élmény.

Így történt Gyetvai Gyulával is, igaz kicsit régebben, az 1990-es évek elején, amikor a Gárdonyi Géza Gimnáziumba, ahová járt utánpótlást keresve bement az MHSZ – az azóta már nem létező Magyar Honvédelmi Szövetség – képviselője. Ott, akkor eldöntötte, hogy kipróbálja a repülést, s bár nem lett hivatásos pilóta, ahogy ő fogalmaz: intenzív hobbiként lett az élete része. Gyula elmondta: vegyesek a tapasztalataik az utánpótlásnevelésben, de azért vannak szép eredményeik és minden évben akad 1-2 ember, aki komolyan gondolja a kiképzést, valóban eljut a vizsgáig.

– Azt nehéz lenne megmondani, hogy a fiatalok, akik most a táborban ismerkednek a repüléssel kitartóak lesznek-e, de az biztos, hogy az élmény velük marad – szögezte le Gyula.

Bella, akivel először beszélgettünk például hatalmas sikítással jutalmazta az első magasba emelkedést, ahogy ő fogalmazott: annyira jó volt, sikítani kellett. Kíváncsian várjuk, hogy hallunk-e majd még Kádár Izabella Flóráról, ha felnő, lesz-e köze a repüléshez. Most lelkes, ahogy Zsámba Áron is, aki jóval higgadtabban veszi az akadályokat. Régi ismerőssel is találkoztunk a repülőtéren. A 24 éves Juhász Benedek már letette a B vizsgát, repülhet egyedül. Neki családi az indíttatás, hiszen édesapja is oktat leendő pilótákat. Csakígy a még gimnazista Sike Máté, aki Benedekkel együtt segíti a táborozó fiatalokat. Ő pilótának készül.

Gyetvai Gyulától megtudjuk, tapasztalatai szerint a mostani korosztály már nem olyan kitartó, kevésbé koncentrált, mint egy-két évtizeddel ezelőtti elődeik, de azért köztük is akad, aki kellő elmélyüléssel megszerzi a vitorlázó repüléshez szükséges tudást és kirepülhet. De lássuk, mi is kell ehhez:

Lépésről lépésre az első önálló repülésig

– Van egy feladatsor, amit végig kell repülnünk a növendékekkel. Először nincs más feladatuk, mint nézelődni, semmit sem kell csinálni. A következő lépcső, amikor vízszintesen kell tartaniuk a szárnyakat, tartani próbálni a sebességet. A harmadik szinten megtanítjuk nekik a fordulókat, utána a teljes iskolakör felépítése következik, beleértve a fel és leszállást is. Innen akkor tudnak továbblépni, hogyha önállóan képesek végigrepülni egy iskolakört. Az oktató ott ül mögötte, de ha bele kell nyúlni, akkor az nem tökéletes végrehajtás. Ha ez már megy, akkor jönnek a váratlan helyzetek, letakart műszerfal, ezzel azt szimuláljuk, hogy tönkrementek a műszerek, mi történne, ha alacsonyabb magasságban szakadna le a kötél. Akkor kész a pilótajelölt a továbblépésre, ha ugyanúgy a repülőtér területén belül le tudja tenni a gépet váratlan helyzetben, akár dugóhúzó-helyzetet is meg tud oldani. Ha mindez megy, akkor megyünk velük négy kört teljes síri csendben, s ha az oktatónak meg kell szólalnia, bele kell nyúlnia, akkor bukó. Addig kell ismételni, amíg ez négyszer egymás után nem megy egyedül, de ekkor sem szállhatnak fel még egyedül, jön két idegenoktatós felszállás ugyanígy. Ha ezt is teljesítik, akkor szállhatnak fel egyedül. Sokkal hamarabb meg lehet szerezni a repülési jogosítványt, mint az autóst. Én magam is 15 évesen sikeresen abszolváltam ezt, igaz én még az MHSZ-ben – részletezte az Egri Repülőklub vezetője.

Az Egri Repülőklub fontosnak érzi az utánpótlásnevelést

– Az 1950-es években fogalmazódott meg először itt Egerben és környékén, hogy kellene itt is repülni. Az akkori nagy öregek gondoltak egy merészet, és a Töviskes-völgyben csináltak siklórepüléseket faépítésű gépekkel. Ezeken nem volt zárt kabin, egy-két perces repüléseket végeztek velük gumiköteles indítással. Ma már ugrásnak neveznénk. Külön szakma volt a gépeket javító repülőgépasztalos is – mesél Gyula a hőskorról.  – Később, 1957-ben itt Makláron jelölték ki a repülőtér helyét. Akkor indult meg a tényleges repülés. Nem tartott sokáig a hőskor, hiszen 1964-ben egy tollvonással megszüntették. Az Egri Repülőklub megszakítások nélküli története tehát 1986-ban kezdődik. Azóta folyamatos itt a repülés. Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) megszűnésével jöttek létre a helyi repülőklubok. Az egri klubnak jelenleg 26 fős a tagsága. Két éve nagyon jó évünk volt, akkor 5-en kirepültek, később C vizsgát szereztek. Nem minden év ilyen.

Gyulától megtudjuk, Hevesben a maklári az egyetlen reptér, ahol utánpótlásnevelés zajlik. Itt a teljes repertoár elérhető. 

Ez nem egy erőnléti sport, itt sokat számít az elmélyülés, fontos a felkészültség, a koncentráció, a figyelem – mutatott rá Gyetvai Gyula. – Pár éve, még a Covid utáni időszakban volt egy salgótarjáni növendékünk, aki például nagyon jó volt ebben tizenévesen. Már az úton idefelé mondta az édesanyjának, aki idefuvarozta, hogy már ne beszélgessenek, ő befelé figyel már, a repülésre koncentrál. Büszkék vagyunk rá, most Nyíregyházán tanul, pilóta lesz. Aztán volt egy füzesabonyi lány, aki kezdetben nem volt könnyen tanuló növendék. De ráérzett a repülés technikájára, igen sikeresen, hiszen, most a Magyar Honvédség nagy Airbus helikopterének pilótája, készültségi kutató-mentő szolgálatot ad. Aztán ott van az a mónosbéli lány, aki szintén itt emelkedett levegőbe először, most pedig Dohában, az ottani Airbus központ igazgatója, itt érezte meg a repülés ízét – sorolta Gyula a példákat.

Szavai szerint tíz az egyhez a fiúk és lányok aránya, akik a repüléssel próbálkoznak náluk. Többségük fiatal és úgy tapasztalják, hogy bár a B vizsgáig, azaz az önálló repülésig többen eljutnak, ahhoz kitartás kellene, hogy továbbmenjenek. Gyetvai Gyula úgy fogalmazott:

– A felhő mellé, a felhőbe emelkedni nagyon jó érzés. Minél többet repül az ember, annál inkább megérzi, mi az a szenvedély, ami itt tartja azokat, akik egyszer beleszerettek. Manapság a fiatalok az izgalom, az extremitás varázsa miatt akarják kipróbálni a repülőgép vezetését, de mire olyan szintre jutnak, hogy megtapasztalhatnák ennek a sportnak az igazi szépségét, már valami másik hobbi után néznek. Nincs elmélyülés, felgyorsult, megváltozott a világ, Pedig a repülés nem költséges hobbi, a B vizsgát 250 ezer forintért meg lehet szerezni, aki megszerzi a C vizsgát, kedvezményesen repülhet, havi 20 ezer forintból már elég szépen hódolhat a szenvedélyének – tette hozzá.

Kérdésünkre, hogy kizárólag fiatalok előtt nyitott-e a repülőgép vezetői pálya, elárulja, ez egyáltalán nincsen így. Sosem késő elkezdeni.

– Van olyan tagunk, aki a negyvenes évei elején szerezte meg szakszolgálati engedélyt, azaz lett pilóta. Mindenki máshogy tehetséges: van, akinek több kell a gyakorlásból, de akaraterővel is sok minden pótolható. Ha valaki elszánást érez, kipróbálná magát, szeretettel várjuk. Általában ősszel vannak alkalmaink a vitorlázórepülés megtapasztalására, a komoly jelentkezők kipróbálhatják a repülést, s aztán akár kezdhetik is az ősztől tavaszig tartó elméleti képzést, s ha megvan az orvosi alkalmassági, tavasszal már megkezdhetik a gyakorlati kiképzést is – sorolta.

Olyan könnyedén beszél erről, hogy a reptér régi foteljában ülve már magunk is úgy érezzük, belevágnánk. Kisérőnk azért nem rejti véka alá:

– Mindig a leszállás a legnehezebb.

Pilótakiképzés, vizsgák, fokozatok

• B vizsga: 5 egyedüli felszállás ha megvan, ezek az első "kirepülések". Ha itt abbahagyja a repülést, akkor innen tudja folytatni, ha az adott évben nem tud kirepülni, akkor később újra kell kezdenie az elejéről.
• C vizsga: a vitorlázó repülés arról szól, hogy megtaláljuk a termikeket (felszálló légáramlat), minél messzebb tudjuk elrepülni vele. A „C” vizsga feltétele, hogy a növendék tíz percet töltsön el a lekapcsolási magasság felett.
• Az ezüstkoszorús teljesítmény-jelvény („D” vizsga, amely az első, nemzetközileg is jegyzett vizsgafokozat) megszerzésének három feltétele van: 1. Öt órás időtartam repülés az indulási helyre való visszaérkezéssel,  2. Legalább ötven kilométeres, de száz kilométernél nem hosszabb távrepülés, 3. Magassági repülés, melynek során legalább ezer méterrel kell a lekapcsolási magasság fölé emelkedni. A magassági feltétel összekapcsolható az időtartam- vagy távrepülési feladattal.
• Az aranykoszorú („E” vizsga) feltétele: háromszáz kilométeres távrepülés, illetve háromezer méteres tiszta magasság elérése.
  A gyémánt koszorúnak („F” vizsga) szintén három feltétele van: Ötszáz kilométeres szabad távrepülés. Háromszáz kilométeres zártpályás távrepülés. Harmadik feltétel a magasság-repülés, amikor ötezer méteres tiszta magasságot kell elérni.