Dinasztia

Büszke vagyok arra, hogy apai ágon a felmenőim a vasutas dinasztiához tartoztak. Az első családi kép 1934-ben készült a Barta családról a farmosi vasútállomáson, ahol nagyapám bakterként szolgált. Itt kapott szolgálati házat, kis kerttel, s itt nevelte fel kilenc gyermekét, köztük apámat, a legfiatalabbat, aki akkor négyévesforma fiúcska volt. A szülők és a nagyobb testvérek szépen felöltözve, ingben, nyakkendőben, a lányok zsabós ruhában, kezükben liliommal, komolyan néznek a fotográfus kamerájába. Előttük csipkével letakart hokedlin cserepes muskátli díszlik. Apám az egyedüli, aki rövidnadrágban, kis ingecskében kapaszkodik nagyanyám erős kezébe. 
Ma már senki nem él a képen lévők közül, de rájuk tekinteni mindig megnyugvást és biztonságot jelent. Otthonom legszebb éke, menedékem ez a régi megsárgult, keretbe foglalt kép. 
A család, melynek leszármazottait jobb sorsra szánták elődeik. A vasút akkoriban biztos megélhetést, kiszámítható kispolgári létet jelentett. A lányok kivételével szinte minden fiú a vasútnál teljesített ilyen-olyan szolgálatot. A jövedelemből eltartották családjaikat, asszonyaik általában háztartásbeliként éltek, mindent tudtak a háztartásvezetésről, a gyereknevelésről. 
Letűnt idők szép lenyomata ez a kép, ami mindig erőt ad. Akkor is, amikor már nem születnek újabb vasutas dinasztiák. Csak az emlékük marad, s a hála, hogy egykor ez is szép hivatás volt. 

(Főoldali képünk illusztráció: Shutterstock.)