Nyakigláb sáros csizmában

A hevesi aszfalt. 

Consum matum est ki - hitte volna? Az ábrándok világába való nevetséges idea ime testté lőn. Aki néhány hétig nem hallott Hevesről, az bizonyára megütközve fogja ­olvasni e cikk cimét s szánandó mosolylyal fog rá gondolni arra a zsurnalisztára a ki ilyen fába vágja – a tollát. És ime, néhány lelkes ember frappáns fellépése elég volt arra, hogy a halva született gyerekbe életet öntsön, hogy ez a halott megmozduljon s magának létet életet kérjen. Igen a hevesi aszfalt ügy végre be van fejezve, kivitele jó részben megvalósitva, mert a hevesi járdákból ma közel 4000 méter keramit szegélyü aszfalt burkolattal van bevonva. Tehát immár végre elmondhatjuk, hogy mintegy két kilométerre terjed az a tér mely Hevesen rövid néhány hét alatt a haladás képét mutatja elénk. ­Valóban csodálatos az is, hogy miként versenyeznek Heves müvelt körei itt is egymással­. 
Intézetek egyletek magánosok hivatalok, urak s polgárok egyöntetüleg törnek előre, hogy az ősszre abba a helyzetbe kerüljön ez a járási emporium, hogy ne legyünk nyakigláb sáros csizmában. De nem csak a városban, hanem magában a külső szőlőkben is. 
Majzik Viktor alispán járt szintén jó példával előre s nyári lakának, présházának a nyitott foyerjei legnagyobb részeit aszfalttal rakatta ki, számos további helyen a konyhák folyosók s nyári ugynevezett tiszta szobákat aszfaltirozták az utcákon pedig szinte fél árkádiában érzi az ember magát, hogy a mult heti nagy esőzések után is gyalog el lehet menni – a szomszédba is. 

 Szinház. 

Szombaton Török és Törökné javára adatott „Dobó Katicza” vagy az „egri szép napok.” Tóth Kálmán e müve most tartalmához méltó gyenge előadásban részesült. A legérdekesebb jelenetek is unalmasan folytak le, kedv és élet nélkül, pedig egyesek részéről elég igyekezetet látunk, s Jánosi Dobó Istvánt sikerülten személyesité s Prielle (Balassa) szépen szavalt. A közben előforduló dalok is csak halvány kinyomata volt az operettek szorgalom és figyelemmel párosult előadásainak­. 

Vasárnap másodszor a „Sohajok hidja”. Egyes részletek sokkal sikerültebben adattak mint először. Hétfőn Timár jutalomjátéka volt, de mindannak daczára, hogy e szép tehetsétü szinész egyik kedvecze a közönségnek, kevesen jöttek az előadásra mi annak a jele, hogy a szünetnélkül majdnem mindennap tartott előadás, legyen bár az a legérdekesebb kifárasztja a közönséget. 
– Kedden Szerdahelyi Kálmán első föllépte, adatott a „jó barátok” Szerdahelyi Tholezánt személyesité a müvészet minden szépségével. A t. vendég zajos tapssal fogadtatott. Szerdán „az utolsó levél” adatott. Szerdahelyi Kálmán vendégszereplésére most csak annyit mondunk, hogy rövid itt mulatása, a szinmükedvelőknek nem csekély örömet hozand. 

Papirszeletek. 

(Nyirbálja Olló.) 
– Egy bizonyos doktor X-ben páczienseinek egészsége árán annyira ment, hogy két szép szürke lóra lőn szert, s ezekkel parádézott az x-i utczákon. Egykor egy paraszt szólitja meg az utczán, s kéri, látogassa meg feleségét, ki ismét rosszul lön. – Hja barátom! – mond a derék orvos úr – eddig eljártam 50 krért, most azonban, miután lovakat tartok, nem megyek alább egy ujforintnál.” A paraszt nagy bölcsen azt gondolva, hogy a doktor úr lovai ugy sem kurálhatják meg hitestársát, igy felelt rimánkodván: „Már én, kérem alássan, szegény ember lévén, azt az 50 krárt is csak nehezen fizethetem, hát csak tessék hozzám gyalog eljönni.” 
– Egy előkelő urnak neje, sétalovaglás alkalmával leesvén lováról, életét veszté. Az özvegyen maradt férj szomszédja, kinek egy X antippe volt a nyakán, kéré a szerencsétlen férjtől a lovat, hogy engedné át neki, saját neje használatára. –Sajnálom, viszonzá az özvegy; de nem adhatom; mert még magam is akarok nősülni. 
– I…dy uramat rendszerint ugy szokták tisztelni, hogy: „koldusbiró úr” minthogy ez nékie az ő tisztességes hivatása. Ő azonban azt szokta e czimzetre felelni, hogy: „ne méltóztassék magát e hosszu titulával fárasztani, tessék csak röviden úgy mondani, hogy: „biró úr”. 

Tallózta: Szilvás István