Fehér bot világnapja: a lenkeysek tudhatták meg, milyen vaknak lenni

A Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesülete és a Lenkey Általános Iskola közös programot hirdetett csütörtökre a fehér bot világnapja alkalmából. A nemzetközi nap célja az emberek figyelmének felhívása a vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.

Nagyné Papp Mariann, intézményvezető-helyettese is ezt emelte ki, amikor köszöntötte a vendégeiket, s mint mondta, hagyományteremtő céllal szervezték meg az eseményt, s próbálják felhívni a gyerekek, tanárok figyelmét arra, hogy hogyan segíthetnek egymásnak.

Az iskola diákjai ezt követően kis műsorral kedveskedtek, több olyan vers hangzott el, mely vak szerzők munkáját dicsérik, népdal is felcsendült, majd a gyerekek mellé odaálltak a tanárok is, és közös dallal zárták a műsort. Ezt követően jött a legérdekesebb rész. Volt olyan feladat, amikor a gyerekek bekötött szemmel fehér bottal mentek végig egy kialakított pályán, megismerkedhettek a vakoknak kitalált eszközökkel, melyek a mindennapi életükben nyújtanak segítséget, de természetesen a két vakvezető kutyának volt a legnagyobb sikere. A két gazdi mesélt a négylábúakról, arról, hogyan segítik őket a mindennapokban, a gyerekek pedig megsimogathatták őket.

Biró Miklós, a Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesülete elnöke elmondta, azért fontosak az ehhez hasonló rendezvények, hogy láthatóak legyenek.
– Lássák a gyerekek, tanárok, akik körülöttünk vannak, hogy itt vagyunk, s szeretnék részt venni az élet összes területén – mondta.

Az egyesületről szólva kiemelte, az már, hogy működnek, biztos pont a tagok számára, s ki tudják mozdítani az otthonaikból őket. Ez volt az egyik célja ennek a csütörtöki programnak is.

A Fehér Bot Napja: október 15.

A fehérbot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze. Alkalmazásának gondolata a francia Guilly d’ Herbemont grófnőtől származik. A párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a nagy jármű- és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetését. A 20-as évek végén Párizs forgalma egyre fokozódott, a vakok veszélyeztetettsége egyre inkább növekedett. A vakok megsegítésének lehetőségét megtárgyalta az édesanyjával, aki nem értett egyet a lánya igyekezetével, és inkább irodalmi művek Braille rendszerű átírását javasolta a lányának, amely igen divatos tevékenység volt a magas társadalmi rétegek hölgyeinek körében. A kérdéssel mégis tovább foglalkozva egy könnyen felismerhető eszköz kézben hordásának a gondolatát vetette fel. Így jutott a “fehérbot” használatának a szükségességéhez, amelyet úgy a járművek vezetői, mint a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik. Használata fokozatosan terjedt el Európában és csaknem az egész világon.