Folytatódik a feltárás a nagygombosi római őrtoronynál

Több mint ezerhatszáz évvel ezelőtt a római birodalom megpróbálta még jobban biztosítani Pannónia határait a népvándorlás okozta felfordulás miatt. Ennek jegyében több erődöt is elkezdtek építeni a kvádok és szarmaták földjein a Duna bal partján, egész távol a limestől, hiszen még a Csörsz árok nagygombosi erődítéseinél is próbálkoztak. Hogy meddig jutottak az építkezéssel, aza következő egy évben kiderül, hiszen idén és jövő ősszel három múzeum régészei dolgoznak majd a területen.

Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet régésze elmondta, a Hatvan melletti nagygombosi lelőhely egy igazán különleges és rendkívül fontos régészeti lelőhely, amelyet már majdnem 150 éve ismernek. Ekkor került be ugyanis az a néhány római katonai bélyeges tégla a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, amely felhívta a figyelmet a területre, de csak az 1960-as évek végén sikerült azonosítani pontosan azt a kövekkel, téglatörmelékkel, épület omladékkal borított területet, amelyből ezek a téglák származtak. Igazi nemzetközi szenzáció volt, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Soproni Sándor azonosította, majd két év alatt ennek egy részét fel is tárta, és az eredményeket nemzetközi konferenciákon mutatta be.

Megállították volna a népvándorlást

– A Római Birodalom határától, a Dunától több mint 60 kilométer távolságra vagyunk a barbarikum területén. Egészen szokatlan körülmény, hogy még ilyen távolságra is római épített erődítményeket találunk, ilyen máshol nagyon nincs. Ez egyetlen császárhoz kötődik, I. Valentinianus császárhoz, aki a IV. század 70-es éveiben egy egészen nagyszabású vállalkozásba fogott, és ez volt a Római Birodalom utolsó agresszív, a birodalom klasszikus határain túlmutató vállalkozása. Ekkor római jog alá vagy római jog szerint magáénak tulajdonított területeken erődök és őrtornyok építését tervezte a császár. Elsősorban a kvádok, a Felvidék, illetve részben a Dunakanyar területén lakó törzs tiltakozása miatt ez a vállalkozás és a megkezdett erődépítések torzók maradtak. Mindössze néhány hétig, esetleg egy hónapig élhetett és működött ez az erődépítési program, ugyanis kitört egy háború, amelyet a kvádok királyának a meggyilkolása váltott ki, egy római büntetőhadjárat követte. Ennek egyik záróeseménye annak a császárnak a halála volt, aki az utolsó olyan katonailag felkészült, határozott és tervekkel rendelkező császár volt, aki határt szabhatott volna a hamarosan meginduló népvándorlás hullámainak – ismertette a történelmi hátteret Mráv Zsolt.

Hozzátette, ebből az időszakból ismerni a Duna bal partján épült római kikötőerődöket (Dunakeszi, Verőce), s ezek hatalmas ellátóbázisát Göd mellett. Ugyanazok a katonai bélyeges téglák kerültek elő Hatvanban, Gödön, Dunakeszin. Azonban a gödi erőd sem jutott túl a rögzített alaprajzi kitűzésen, s ezt feltételezik a hatvani őrállomás esetében is. Mráv Zsolt szerint a 60-as években még nem tudtak ilyen tudományos kérdéseket, problémákat fölvetni, most viszont az a cél, hogy ezekre válaszokat találjanak. Kíváncsiak arra, hogy a rómaiak mennyi ideig voltak jelen ezen az őrhelyen, meddig jutott az építkezés folyama, egyáltalán felépült-e az őrtorony.

Összepakoltak, vagy elűzték a római katonákat?

- Nem kell komoly leletekre számítani, bár a régészetben a meglepetésre az mindig ott van. Alapvetően egy tervezett, vagy megvalósult őrtorony melletti barakképületről beszélünk, ennek a feltárását tervezzük, a legfontosabb leletanyagunk elsősorban a római katonai bélyeges téglák lesznek, de az épület összeomlott maradványai alatt azért számolhatunk egyéb leletekkel is. Itt az lesz a nagy kérdés, hogyan pusztult el az épület, hogy azok a katonák, akik itt voltak, szintén elpusztultak, mert nem volt idő arra, hogy kivonják őket, és csakúgy, mint Göd esetében egy váratlan támadás vetett véget az ő jelenlétüknek. Vagy mégis értesültek arról a hihetetlen mély politikai és katonai feszültségről, amely a Kvád királyság és Róma között ekkor kitört, és kitörni készült, és maguk a rómaiak vonták ki az itt építést végző, vagy esetleg már helyőrséget adó katonákat.

Gál Andrea, a Hatvany Lajos Múzeum régésze májusban már végzett megelőző feltárásokat a területen. Elárulta, a feltárásra azért volt szükség, mert a telek tulajdonosa csirkekeltetőt szeretett volna építeni, s meg akarták nézni a leleteket, illetve az épületet. A nagy szenzáció miatt (több falat találtak, mint anno Soproni Sándor) a tulajdonos megváltoztatta terveit, nagyon segítőkész, és rendelkezésre bocsátja a területet, amit köszönnek neki. A májusi feltárás után geotextíliával fedték le a falakat, védik az időjárástól és napfénytől . Az ásatási ciklus első részében ezeket a falakat rendesen dokumentálják, utána pedig visszatemetik, majd az épület további részeit szeretnék föltárni.

Könnyen előjöttek a leletek

Gál Andrea szerint a földfelszíntől egy méter mélységben találhatók, a talaj sem kövesedett meg, így nagyon gyorsan előjöttek. Már a földfelszínen is jelentkeztek leletek, nemcsak rómaiak, hanem az azt megelőző korszakból és a szarmatáktól származó kerámiatöredékek. A barakképületből csak épületcserepeket (téglákat, tetőcserepeket) találtak, használatiakat nem. A régész elárulta, műszeres vizsgálatokat is végeztek, ezek eredménye részben már rendelkezésükre állnak, egy részére még várnak.

Dr. Ringert Csaba, a Dobó István Vármúzeum igazgatója elmondta, ők kérték meg az ásatási engedélyt Nagygombosra, s régészeik, önkénteseik nagy számban részt vesznek majd az ásatási munkában, miután befejezik szeptember első két heti munkájukat a Nagy Eged-hegyi Szentkereszt kápolnánál. Mivel közösségi feltárásról van szó, az érdeklődők nyugodtan megkereshetik a múzeumot, és akár civilként is bekapcsolódhatnak az ásatásba. A munkában egyébként egyetemi hallgatók is részt vesznek majd.