A mátrai avarok még megérték a honfoglalókat

Avarok a Mátra vidékén címmel tartott előadást Tóth Zoltán, a Dobó István Vármúzeum munkatársa a Magyarságkutató Intézet Abasárról szóló konferenciáján. Kifejtette, a honfoglalás előtti 3-400 évben számos nép megfordult Heves megye területén, bár nyomaikat leginkább az M3-as autópálya környékén tárták föl, hiszen itt voltak régészeti feltárások. Abasárról nem ismeretes lelőhely, a legközelebbi Visontán, Nagycsapáson közel száz síros temetőt találtak, míg Felső-réten a 10 században komolyabb honfoglalás-kori temető létesült. Ez alapján Abasáron is meg kellett telepedniük, de még nem tudni, hol.

Az Avar-kori germánokról elmondta, a térségben továbbra is éltek gepidák, akik a Közép-Tisza vidékére húzódtak, a mostani Tisza-tó környékén. Kiskörén, Szihalmon is tárták föl temetkezési helyeiket. Előkerültek tárgyak, csontleletek, Szihalmon például egy előkelő nő aranyozott faszelencéjét találták meg. A korszakról elmondta, az avarok Konstantinápoly sikertelen ostroma (626) után kezdtek hódításba a Kárpát-medencében, s terjeszkedtek északi irányba, ezen a környéken 670 körül telepedtek meg, majd elindultak Kassa és a Felvidék felé. Heves megyében egyébként nincsenek nagy avar temetők, a legnagyobbak (Kisköre, Gyöngyöspata) is kétszáz sírt tartalmaznak.

Tóth Zoltán szerint a Mátra-vidéken homogén közösség élt, jellegzetes temetkezési szokásokkal. Az itt élők aknás, egészen sekély (60 centinél sekélyebb, vagy 60-120 centiméter mély) sírokba temették halottaikat, a sírok tájolása jellemzően észak-nyugat dél-kelet tájolású. Jellemzően az elhunytakat textilbe csavarva helyezték örök nyugalomba. A Mátra térségében feltűnőnek nevezte a lovas temetkezések hiányát. Gyöngyöspatán a 200 sírból kettő volt lovas, egy gyereket is a lovával temettek el, egy másik sírban feltehetően juh csontvázára is bukkantak. A tárgyak is átlagosak, nem feltételezhető ezek alapján, hogy nagy kapcsolatrendszerrel rendelkeztek volna. Gyöngyöspatán délen kezdik el a temetéseket és haladnak észak felé, a legutolsó sírok már melléklet nélküliek, a 9. század közepéből származnak. Látható az átmenet a díszítéseken a griffes mintáktól az indás motívumokig. Ugyanakkor településrészletre is bukkantak a régészek, a házakból feltételezhető, hogy a 10. századi horizontot is megélhette a gyöngyöspatai közösség. A régész szerint az itt élő homogén közösség tagjai valószínűleg többször átöltöztek a századok folyamán, akkor is, amikor jöttek a germánok és akkor is, amikor érkeztek az avarok.

Tóth Zoltán kitért a 2022-ben Hatvan-Nagygomboson feltárt temetőre, itt is került elő egy lovas sír, amely érintetlen volt, központi elhelyezkedésű volt. Azonban a csontanyag nagy része elpusztult. Érdekessége ennek a temetőnek, hogy szisztematikusan kirabolták a gazdag temetőt, a sírok kilencven százalékát bolygatták, a rablók célirányosan felsőtestre mentek és ékszereket, vereteket zsákmányoltak. Ahol kevés értékre számítottak, érintetlenül hagyták.

Ételmellékletek is voltak a sírokban, Petőfibányán például két helyen is kásaleletre bukkantak korábban, ami a Kárpát-medencében kuriózum. Az edénymellékletek később viszonylag kevés helyen voltak megtalálhatók (a sírok 20-40 százalékában), de Gyöngyöspatán 70 százalékban, Hatvanban 80 százalékban. A Felvidéken is utóbbi a jellemző, valószínűleg azzal a térséggel volt kapcsolatuk a mátraiaknak. Tojásokat is helyeztek a sírokba helyezve, valószínűleg óvó védő funkciójuk volt.

Tóth Zoltán elmondta, Heves megyében idén végeznek antropológiai vizsgálatokat a feltárt sírokban talált csontokon. 800 sír sírban volt antropológiai maradvány, ami máshol egy nagyobb avar temető lenne, nem kiemelkedő tehát a mennyiség. Itt viszont egyben vizsgálják a térséget. Ami kiderült, hogy az itt élők egy homogén europid közösség voltak, időnként megjelentek bennük mongolid vonások. Egyetlen kiugró lelőhely volt, a Visznek víztározó terület. Ez Visznek Kecskehegy mellett található, amely azért jelentős, mert László Gyula részben az alapján dolgozta ki kettős honfoglalás elméletét. A Víztározó lelőhelyen mongol vonásokkal erősen tarkított közösség található, ami nem jellemző az avar anyagra, csak ha beköltöző népesség volt. A mátrai területen vannak néha beköltöző közösségek, akik színesítik társaságot, de a döntő többség helyben továbbélő ember volt. A visznekiek erőteljes mongol, Belső-Ázsia keleti részéről származó ember lehetett.

Tóth Zoltán szerint a legkorábbi avar temetők a 670-es évekből származhattak a térségben, s a 830-850-s évekig temetkeztek beléjük. Ugyanakkor a települések közül a Gyöngyöspatán és Kompolton élők is megérték a honfoglaló magyarok bejövetelét. Aba Sámuelék nemzetsége is valószínűleg több száz éve itt élő emberekhez érkeznek és vették birtokba a térséget.