A nehéz időszakokban is az idősek angyalai maradnak a pétervásárai járás gondozói

A Pétervásárai Járás Többcélú Társulás a szociális alapellátások közös ellátására hozta létre az Aranykapu Humán Szolgáltató Központot, amelynek szerepe a vészhelyzetben különösen felértékelődött. Eged István, a társulás elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, 2012-ben a kistérségi társulásokat érintő változások miatt a megszűnés veszélye is fennállt, de az intézmény feladatainak fontossága és a közös megvalósításból eredő szakmai előnyök miatt mindvégig a társulás egyben tartása mellett kardoskodott. Pétervására város a gesztor szerepét is vállalta az átalakulás során, és azóta is biztosítja a zavartalan működést.

– Az intézmény feladatai közül számomra az idősek ellátása az egyik legfontosabb feladat. A gondozónők a házi segítségnyújtás szociális alapellátás keretein belül beteg, sok esetben egyedül élő embereknek nyújtanak napi szinten egészségügyi, ügyviteli, háztartási és mentális segítséget. Ezzel a támogatással az idősek a saját lakókörnyezetükben jutnak hozzá a legfontosabb szolgáltatásokhoz.

A koronavírus megjelenésekor arra kértem az intézmény vezetőit és a szociális gondozókat, hogy amennyiben településeinken az önkormányzatok részéről kérés érkezik, lehetőségeikhez mérten segítsenek. Elsősorban azoknak az időseknek a napi élelmiszer-és gyógyszerszükségletükhöz való hozzájutásban, akik nem rendszeres ellátottjai rendszerünknek, ellátásukról eddig maguk gondoskodtak, hozzátartozójuk nincs vagy nem elérhető – tudtuk meg a város polgármesterétől, aki azt is hozzátette, hogy a hozzá vagy az önkormányzathoz eljutó kéréseket minden esetben továbbítják a központhoz, ahol a munkatársak minden esetben felveszik a kapcsolatot az érintettekkel, így senki nem maradhat ellátás nélkül.

Pétervásárán jelenleg a huszonöt gondozotton kívül további huszonhét időskorú kap rendszeres segítséget a bevásárlásban, gyógyszerek kiváltásában.

Lajtosné Lécz Erzsébet intézményvezető arról is beszámolt, hogy a járás tizenhét településén huszonkét szociális gondozó munkája biztosítja a százhetven idős napi szintű ellátását, míg az intézményen belül három munkatárs dolgozik a háttérből a zavartalan operatív működés érdekében. A szociális gondozók a napi bevásárlás, gyógyszerkiváltás mellett alapszintű egészségügyi szolgáltatásokat is biztosítanak, továbbá figyelnek a gondozott általános egészségügyi állapotára, szükség szerint kontrollálják a gyógyszerfogyasztást, konzultálnak a háziorvossal, segítenek a lakókörnyezet rendben tartásában, mentális támogatást nyújtanak és figyelnek az ellátást igénybe vevő társas és közösségi kapcsolataira is.

A házi segítségnyújtás mellett a járásban további százharmincöt idős személy veszi igénybe a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, ami egy vészhelyzet, hirtelen rosszullét során adhat rendkívüli, akár életmentő segítséget, hiszen a beérkező jelzéstől számítva legkésőbb fél órán belül megérkezik az ügyeletes gondozó. – Gondozónőink elkötelezetten végzik munkájukat ezekben a kritikus napokban is. Nálunk nagyon alacsony a fluktuáció, az elmúlt két évben három olyan munkatársunk ment nyugdíjba, akik negyven évet töltöttek a pályán – jegyezte meg.

Tóth Zsolt intézményvezető-helyettes arról tájékoztatta lapunkat, hogy a szolgáltatás szigorú szakmai szabályozás mellett működik, de talán legfontosabb szabályozó elve mégis a bizalom, ami az ellátott és gondozója között alakul ki az évek során és válik egy erősebb kötelékké. Mivel a gondozottak családja a legtöbb esetben távol van, vagy egyáltalán nincs, a gondozónő családtaggá válik a számukra, megosztják vele örömüket, bánatukat. Nagy megtiszteltetés ez és egyben hatalmas lelki feladat is, hiszen egy idő után a gondozó is szülőként, nagyszülőként kezd tekinteni ellátottjára, hatással lesz rá annak öröme, bánata.

Igen kevés szó esik róluk, pedig nekik is járna ma az elismerő taps

A gondozók munkájából eredően rendszeresen jelen van az elmúlással való találkozás, s a kialakult kötődést figyelembe véve ez további lelki terhekkel jár. Tóth Zsolt azt mondja, személy szerint büszke arra, hogy együtt dolgozhat velük, jó szakembereknek, kiváló embereknek ismerte meg őket.

– Azt gondolom, kistérségünk települései utcaképének jellegzetes alakja a kerékpárral jövő-menő szociális gondozó, akinek mindenkihez van kedves szava, türelemmel viseli a nap hevét, az eső kopogását és a fagyott hó ropogását, és mindig mosolyogva lép be az ellátottjához. A kialakult járványhelyzetre való tekintettel arra kérem az embereket, hogy legyenek türelemmel, ha egy szociális gondozó áll előttük a sorban az orvosnál, gyógyszertárban vagy a boltban. Ő nem saját ügyét intézi, hanem olyanokét, akik segítségre szorulnak, és ne feledjük, még mi is szorulhatunk a segítségükre. Lehet, hogy róluk nem szólnak híradások, hogy nekik nem tapsol senki, ám számukra minden nap minden pillanatában ott az ellátottak mosolya, öröme, hálája a köszönete.