Ez valódi testi-lelki feltöltődés, vallja a mátrai erdőfürdő megvalósítója

A sinrin-joku a nyolcvanas években indult Japánból, e kifejezés pontos fordítása az erdőfürdő. Ez tulajdonképpen a természetben való lassú séta, amely ellazít és energiával tölt fel. Napjainkban világszerte vezetnek ilyen túrákat, ám hazánkban még újdonságnak számít. Habár vannak már egy páran, akik ezzel foglalkoznak, mondja Imre Judit, aki egy hónapja kezdte el szervezni és vezetni ezeket a meditatív barangolásokat Mátrafüreden és Sástón.

– Egy évvel ezelőtt találtam rá erre a dologra, és rögtön magával ragadott, azóta pedig számos alkalommal vettem részt magam is erdőfürdő sétán. Hamar eldöntöttem, ezzel szeretnék foglalkozni, hogy másokkal is megismertethessem azt a nagyszerű élményt, amelyet én magam is átélek minden egyes alkalommal. A célom, hogy kinyissak egy láthatatlant kaput a természet és az emberek között, mert úgy érzem, ez még sokak előtt zárva van. Tanítóként pedig különösen fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek is lehetőséget adjak minderre – ecseteli Judit.

Hozzáteszi, több alkalommal vezetett már kisgyermekes családoknak is sétát.

– Nagyon örülök, hogy ennyire népszerűek lettek ezek a bemutató nyílt napok, amelyeket ingyenesen tartok, hogy minél többen megérezzék ennek a jótékony hatását. Mindezt egyébként a kutatások is bizonyítják: séta közben javul a vérnyomás, normalizálódik a pulzusszám és a stresszhormonok csökkennek. Ezentúl az erdőfürdőnek harmonizáló hatása is van, és ami miatt különösen ajánlom a kicsiknek, az az immunrendszer erősítése, a koncentrációs képesség javulása, amely aztán a tanulásban is segíthet. Jöttek már Dunakesziről és Ócsáról is, a legfiatalabb látogatóm ötéves volt – részletezte.

Kitért arra is, hogy nemcsak a gyerekek, a felnőttek is lelkesek, kíváncsiak, és élvezik a vezetett túrákat, amelyek két órán át tartanak.

– A sétánk elején egy bot átlépésével jelképesen belépünk az erdő birodalmába, majd nekivágunk az útnak. Fontos az is, ne legyenek nagy szintemelkedések, hogy bárki kényelmesen végig tudja járni az útvonalat. A legnehezebb azonban az elcsendesedés. Az, hogy a vendégek képesek legyenek megszabadulni a fejükben zakatoló gondolatoktól, hogy ki tudjanak lépni a szürke hétköznapokból, el tudják engedni akkor és ott az őket nyomasztó dolgokat. Ebben igyekszem segíteni, fókuszálni, megragadni a pillanatot. Az erdőben ugyanis az érzékszerveinkkel tapasztaljuk meg a természetet. Nemcsak nézzük, hanem hallgatjuk, szagoljuk, tapintjuk és akár ízleljük is a körülöttünk lévő dolgokat. Van, aki megkóstolta a harmatcseppet, volt, aki átölelt egy fát, de nincsenek kötelező feladatok.

– Minden séta más és más, hiszen az emberek is különbözőek – emeli ki. – Egy hölgy mondta a legutóbbi alkalommal, hogy úgy érzi, mintha megállt volna körülötte az idő. Ezeken a sétákon elmélyedve figyelünk növényeket, állatokat, tárgyakat, jelenségeket. Mindenki a saját ritmusában, nyugodtan – a világ zajától távol – töltekezik. Az fontos még, hogy legfeljebb tízfős csoportot viszek, hiszen az egymásra figyelés és a bensőséges hangulat miatt mindez kis létszámban működik. A program záró részeként pedig teaszertartást tartok, mindig gyógyteával kínálom meg a társaságot. Erről is elmondom a tudnivalókat, felhívom a figyelmet a jótékony hatásaira. Eközben megosztjuk egymással és tudatosítjuk magunkban, hogy milyen ajándékot kaptunk aznap az erdőtől.

Judit elárulta, alföldi lányként középiskolás korában járt először az ország csúcsán, akkor szeretett bele a hegyvidékbe. Aztán férjhez ment, és jelenleg Gyöngyösön él. Háromgyermekes anyaként gyakran jártak túrázni, s a szenvedélye hitvallásává vált.