A diákok téglán ülve, térden írva tanultak a hatvani iskolában

A főtéren, a városháza szomszédságában álló épület homlokzatán ma is olvasható a felirat: „Hatvan a tanügynek”, ami azt jelenti, hogy a közoktatás mindig is fontos volt a település számára.

Az 1893–94-ben épített, egyemeletes, palotaszerű „Hatvani Állami Népiskola” építését a korabeli önkormányzat saját erőből finanszírozta. A kivitelezésére a helység 16 ezer koronát költött. Az építkezéshez szükséges követ Gyöngyössolymosról ökrös szekerekkel szállították a Zagyva partjára, a téglát Mátraderecskéről.

Az első években a földszinten és az emelet nyugati frontján az elemi iskola osztályai, az emelet keleti frontján a hatosztályos polgári fiúiskola kapott helyet. Az 1893-as tanévben 869 mindennapi és 275 ismétlő tanköteles tanuló kezdte el a tanulmányait. A polgáristák egy része számára – akik 1902-ig tanultak itt – az épület végén építettek egy hátsó lépcsőt. Évfolyamonként külön fiú- és leányosztályokban zajlott az oktatás.

A két világháború között délutánonként tánciskola is működött a Kossuth téri intézményben. Fiúkat, lányokat is képeztek itt szakmákra. A Zagyva-parti Szakmunkásképző Iskola felépülésével szűnt meg a tanoncképzés.

A második világháború bombázásait az iskola épülete is megsínylette. Ablak nélküli termekben zsúfolódtak össze a gyerekek, akik pad helyett téglákon ülve, asztal helyett a térdükön írva kezdték a tanulást. Ilyen nehéz körülmények közé fogadták be a Vasút-telepi iskola, a Polgári fiú- és leányiskola, valamint a gimnázium tanulóit is, mert 1945–47 között a város többi iskolája működésképtelen volt. Ma már elképzelhetetlen osztálylétszámokkal, délelőtti és délutáni oktatással tudták megoldani a problémát. Az áldatlan körülményeket 1948-ra megváltoztatták. A Kossuth az 1953/54-es tanévben Heves megye legnagyobb tanulói létszámmal dolgozó tanintézete volt.

A nyolcosztályos oktatás általánossá tétele után nyugalmas évtizedek következtek. Bár a zsúfoltság még mindig elviselhetetlenül nagy volt. Új iskolák építésével sikerült megvalósítani az egy műszakos tanítást és elfogadható osztálylétszámokkal végezni az oktató-nevelő munkát.