A világháborús harctéren tisztelegtek német, francia, magyar katonabarátok

Ez a nem mindennapi látvány a douaumont-i osszáriumban fogadja a látogatókat, akik az első világháború egyik legvéresebb harctereit keresik fel Franciaországban. Ennek az emlékhelynek az építését 1920-ban kezdték el, hivatalos átadására tizenkét évvel később került sor. Az épület külső részén kis ablakok sorjáznak, azokon betekintve elképzelhetetlen mennyiségű emberi csontot lát a szemlélődő. A becslések szerint 130 ezer, zömmel 21-24 éves ismeretlen francia és német katona földi maradványai ezek, amelyeket az egykori csatatereken szedtek össze.

Az első világégés egyik legádázabb ütközeteiről elhíresült Verdunt és környékét nemrég járta be a Magyar Tartalékosok Szövetsége Heves Megyei Szervezetének csoportja, s a velük utazó néhány civil érdeklődő.

– Az utazás apropóját az adta, hogy három évtizede jött létre a német és a francia tartalékosok partnerségi kapcsolata. Katonabarátaink meghívtak bennünket, hogy vegyünk rész az évfordulóval kapcsolatos ünnepi eseményeken, amelyeket feledhetetlen programok egészítettek ki – mondta Munkácsi Sándor tartalékos ezredes, a MATASZ megyei elnöke.

A jubileummal kapcsolatos összejövetel a Meuse folyón történt sétahajózással kezdődött, melynek során kötetlen beszélgetés alakult ki a három náció képviselői között. Az ezt követő díszvacsorán a résztvevők vetítéssel idézték fel az elmúlt három évtized emlékezetes személyiségeit és momentumait, miközben az ötfogásos menü révén ízelítőt kaptak a francia konyha különlegességeiből.

Katonákról lévén szó, az ott töltött idő további részében az első világháború áldozatai előtt hajtottak fejet, s koszorúztak a résztvevők. Ennek jegyében keresték fel a Trottoir temetőt, ahol a verduni csata legfiatalabb, mindössze 16 éves katonaáldozata is nyugszik.

Látogatást tettek La Main de Messiges-ben, ahol bemutatták nekik az egykori lövészárkokat, az annak idején használt fegyvereket, továbbá a háború stratégiai terveit. Bepillanthattak egy harctéri „pihenőhelyre”, ami rövidke nyugalmat jelentett a katonáknak a halált osztó lövöldözés közepette. Feledhetetlen pillanat volt, amikor kézbe foghatták egy Verduben elesett katona dögcéduláját. Ouvrage de la Falouse és a Fort Douaumont erődítményben arról kaptak tájékoztatást, hogy miként töltötték ott az idejüket azok a katonák, akik éppen nem harcoltak. A douaumont-i erődítményt egyébként annak idején a németek gyorsan elfoglalták, s nyolc hónapig meg is tartották. Az idegenvezető itt arról is beszélt, hogy miként zajlott a sebesültek orvosi ellátása, egyebek között az embertelen körülmények között végzett amputáció.

Útjuk során megálltak a Zone rouge néhány pontján, ahol még ma is robbanásveszélyes a környék a több mint száz éve felhalmozódott lövedékek miatt. A természet sem tudta ennyi idő alatt begyógyítani a háborúban elszenvedett sebeit, jelenleg is láthatóak a hatalmas bombatölcsérek, valamint a domboldalakon végigfutó lövészárkok, amelyek behálózták a vidéket.

A szervezők a program fénypontjának szánták azt az egyedi előadást, amelyet több mint 250 önkéntes adott elő egy kőbányában. „A lángokból a fényre” című darab a háború borzalmait mutatja be úgy, hogy az egyén, a család van a középpontban. Egyben utal arra a kezdeti és jelenlegi európai akaratra is, ami az egyes országok révén jellemzi az uniós együttműködést, hogy békében és biztonságban élhessünk a kontinensen.

Mécseseket is gyújtottak

A négynapos franciaországi programsorozat zárásaként a francia, német és magyar tartalékos szervezetek vezetői közösen gyújtották meg a mécseseket, mint a kegyelet lángját a „béke oltárán” a douaumont-i osszáriumban, ahol a hősökre emlékeztek. Ez a hely vált a francia-német megbékélés szimbólumává, miután 1984 szeptemberében, a Nagy Háború kitörésének 70. évfordulóján itt zajlott le a Mitterand elnök és Kohl kancellár történelmi kézfogása.