2022.08.01. 17:30
Majd’ húsz éven át szolgált a Pétervásárai Rendőrőrsön Pap János alezredes
Pap János 38 évet töltött a rendőrségnél, ebből 18 évet Pétervásárán, az őrs élén. Az alezredes augusztus 1-jén köszönt el a parancsnoki teendőitől, így nyugdíjba vonulása kapcsán beszélgettünk vele az elmúlt évekről és a rendőri szakma kihívásairól.
Pap János, a Pétervásárai Rendőrőrs parancsnoka
Forrás: MW
Úgy tudom, hogy a rendőri pályafutása előtt más területen mozgott. Milyen indíttatásból döntött mégis amellett, hogy a törvény embere lesz?
Már hetedik éve dolgoztam a forgácsoló technikusi végzettségemmel, amikor 1985-ben elgondolkoztam az egyetemen. Az egyik barátomnak erre jött egy teljesen más ötlete, miszerint a személyiségemből fakadóan inkább a rendőrséghez kellene jelentkeznem. Fel is vettek, és ugyanúgy, mint bármely más újonc, járőrként kezdtem. A képzéseknek köszönhetően haladtam egyre feljebb a ranglétrán. Egyebek között elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskolát Budapesten (most Nemzeti Közszolgálati Egyetem) és nyomozó lettem az Egri Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán. 2004-ben pedig adódott a lehetőség, ami egy egész rendőrőrs irányítását jelentette és tulajdonképpen így kerültem Pétervásárára.
A jól végzett munka és az iránta tanúsított alázat meghozta a gyümölcsét, hiszen több elismerésben is részesült.
Úgy gondolom, hogy egy parancsnok alkalmasságát a kollégák teljesítménye is mutatja. A saját erőfeszítés kevés ahhoz, hogy az ember ebben a szakmában elismerést kapjon, ez csapatmunka. Egyébként a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet 2011-ben adták át, amit valóban a kiemelkedő eredmények, teljesítmények alapján lehet megszerezni. A rendőrőrs 2018-ban a megyei közgyűléstől megkapta a Heves Megyei Rendészeti és Közbiztonsági Díjat, illetve 2019-ben a Polgárőr Érdemkeresztet is kitehettük a polcra.
Gondolom, a kiemelkedő munkavégzés a nagyobb bűntények feltárását is takarja. Említene pár esetet ezek közül?
A Pétervásárai Rendőrőrs jelenleg 20 településen látja el a feladatait, egyedül igazgatásrendészeti tevékenységet nem végzünk. Minden más, mint például a közlekedésrendészeti, a bűnügyi és a vizsgálati feladatok, jelen vannak az őrs életében. A legnagyobb ellenségünk az idő: az eltűnt személyek felkutatásánál, a kisebb-nagyobb értékű tulajdon elleni bűncselekményeknél az azonnaliság a mérvadó. Ez sokszor megviseli az itt dolgozókat és nyilván a munkánk során látunk olyan dolgokat, amiket egy civil nem. Aki tudja, az feldolgozza, akinek pedig nem sikerül, más pályát választ. Számomra a legkiemelkedőbb eset egy kislányhoz és családjához kapcsolódik, aki mozgássérültként él az egyik kisközségben. Egy nap a lakásukból ellopták a tanuláshoz szükséges eszközeit, azonban mi rövid időn belül megtaláltuk az eltulajdonított holmikat, majd visszaszolgáltattuk nekik. Sírva mondtak nekünk köszönetet.
Ezek szerint a pozitív eredménnyel zárult esetek képesek kompenzálni az olykor sokkoló pillanatokat.
Azt vallom, hogy egy rendőr életében nem a statisztikákban kiugró ügyek számítanak nagyoknak. A kollégáim nevében is mondhatom: a fentebbi, szívet melengető esetek miatt érezzük azt, hogy valóban szolgálunk és védünk. Sok emberéletet mentettünk meg az évek alatt, például visszatartottunk egyeseket az öngyilkosságtól, de volt, hogy kimenekítettük őket az égő házaikból, néhány személyre pedig lehetetlennek tűnő helyeken bukkantunk rá. Ezek azok az események, amelyek a rendőri pályán való maradást támogatják.
Milyen tanácsokat adna azok számára, akik olyan életútra vágynak, mint az Öné?
A rendőri szolgálatom legnagyobb feladataként az állomány egyben tartását említeném. Mindig fontos volt számomra a kollégáimmal való kölcsönös tisztelet, a bizalom kialakítása, ami azt jelentette, hogy bármilyen problémával fordulhattak hozzám. Úgy vélem, ha ez megvan, akkor a teljesítmény is javul. Ezen felül a polgármesterekkel és a polgárőrséggel nagyon jó kapcsolatot ápol az őrs, eddig számos alkalommal segítették már a munkánkat. Erre a pozícióra valójában nem lehet felkészíteni senkit, az élet úgy is hoz magával olyan váratlan dolgokat, amelyek nincsenek benne a tankönyvekben. Az internetes csalások is ilyenek például, mert egyre több változata létezik.
Ha jól értem, az új parancsnokra is várnak efféle, nehezebben megfogható ügyek.
Pályafutásom utolsó éveiben is azt láttam, hogy az állampolgárok többsége még mindig felelőtlen az online térben. A személyes, illetve a bankkártya adatok megadásával nagy veszélybe sodorhatják magukat. Az őrsünkön jelenleg is vannak olyan ügyek folyamatban, amelyeket az internetes csalás hívott életre. Például a legutolsó alkalommal nyolcmillió forint tűnt el egy bankszámláról és nyilván, ezeknél az eseteknél szakemberek bevonásával együtt nyomozunk. Viszont roppant nehéz felderíteni az elkövetőket, mert sokszor külföldi hekkerekről van szó. A világ tehát változik, mi pedig próbálunk lépést tartani mind a folyton módosított hallucinogénekkel, mind az online világban elkövetett csalásokkal. Bízom benne, hogy a következő parancsnok gyorsan és megfelelően kezeli majd az efféle bűncselekményeket is. Valamint azt is remélem, hogy az őrs területéhez tartozó településeken továbbra is sikerül megőrizni a rendet.