Erre ügyeljünk az első fűtés előtt Heves megyében is

Korábban október 15.-ét tekintettük a hivatalos fűtési  szezon kezdetének, azonban ez a szabály már nem áll. Ahol kisgyermek van, netán ápolásra szoruló idős személy, ott biztosítani kell a melegebb helyiségeket.  A fűtőberendezés beindítása előtt mindenképp érdemes néhány tanácsot betartani, hogy biztonságban tudjuk családunkat. A legbiztosabb, ha szakembert hívunk a fűtési szezon indulása előtt, de sok mindent magunk is ellenőrizhetünk.

Beszéltünk néhány megyénkben tevékenykedő gázszerelővel. Szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy rengeteg a munkájuk, a naptáruk szinte november végéig betelt. Akinek most jut eszébe velük egyeztetni, néhány hetet biztosan várni kell.  

Az ezermester.hu oldalról összegyűjtöttünk néhány olyan fontos tennivalót, amelyet némi körültekintéssel magunk is elvégezhetünk.   

Függetlenül attól, hogy kazánunk milyen energiaforrással táplálkozik, figyelmet kell fordítanunk a füstgázok elvezetésére, a kéményre. A hosszú nyári szünet közben számtalan okból keletkezhet dugulás a kéményben. Eltömődhet a szomszéd építkezése folytán, beleeshet pala, cserép, elpusztult madár. Bármelyik miatt a füstgáz elvezetése elégtelenné válhat, színtelen és szagtalan szén-monoxid áramolhat vissza a kéményen keresztül, ami halálos mérgezést okozhat. 

Még a legkorszerűbb, mindenféle ellenőrző automatával ellátott kazánok közül is csak kevés érzékeli a huzat hiányát, a többség sajnos nem reagál az elégtelen égésre. Ne mulasszuk el tehát a kémény - szakember által történő - kötelező ellenőrzését minden fűtési idény kezdetén, akár gázzal, olajjal vagy szilárd tüzelőanyaggal fűtünk!

A kémény kapcsán gondoljunk még a kondenzvíz elvezetésére szolgáló csőcsonk ellenőrzésére. A savas, agresszív folyadék lecsapolására szolgáló csövet a kémény bekötőcsonkjánál vagy a tisztítónyílás alatt találjuk. Elzáró szerelvény nem lehet rajta, de mindenképpen érdemes egy gumicsövet húzni rá, és a folyadékot egy műanyag vödörbe, vagy közvetlenül az elfolyóba vezetni.

A kazán beindítását a tüzelőanyag-elvezetés rákapcsolása előzi meg. A központi gázcsap kinyitása után elsősorban a gázszagra figyeljünk, ez a hibás tömítés legbiztosabb jele. 

A zárt tágulási tartályon nyomásmérő jelzi, hogy a rendszer feltöltése megfelelő-e. A fűtési rendszerben minimálisan 1 bar nyomás legyen, de a normális érték 2-3 bar. A feltöltés most is a töltő-ürítő csonkon keresztül gumicsővel, vagy flexibilis, nem nagynyomású bekötőcsővel történik. 

Ha a rendszer fel van töltve vízzel, beindíthatjuk a kazánt. A korszerű gázkazánok számos védelmi berendezéssel vannak ellátva, és bármiféle rendellenesség észlelésekor azonnal letiltanak. Ellenőriznünk viszont azt is kell, hogy ezek az automatizmusok működnek-e. Az első beindítás közben tehát azt figyeljük, hogy a láng normálisan indul-e, nem robbanásszerű a gyulladás. 

A beinduláskor viszont magunk is ellenőrizhetjük a keringető-szivattyú működését; kezünket rátéve enyhe rezgésként éreznünk kell a normális üzemelését, és pár másodperc múlva a fűtővíz melegét is észlelnünk kell rajta. Ha a jelek - az előbbi tünetek nem mutatkoznak, és a kazán másodperceken belül lekapcsol - arra utalnak, hogy a szivattyú a nyári ácsorgásban megszorult, akkor a tengelyoldalán lévő csavart hajtsuk ki, és egy csavarhúzóval forgassuk meg a tengely bordás részét. Remélhetőleg ettől beindul a szivattyú.

Ha a kazán körül mindent rendben találunk, akkor a fűtőkör légtelenítése a következő lépés. A légtelenítés helyes sorrendje a következő.
Először felfűtjük a rendszert a maximális hőfokra, mert a hideg víz nagy mennyiségű gázt képes elnyelni, hidegen tehát nem fognak a gázok kiválni. A felfűtés után kb. fél órára kapcsoljuk le a kazánt - és ezzel a szivattyút -, mert a gázkiválás csak akkor fog bekövetkezni, ha a folyadék közben nem áramlik. Fél óra elteltével a fűtőkör legmagasabb pontjain - ahol a légtelenítő szelepeknek is lenniük kell - összegyűlnek a felesleges gázok. 

Az automata légtelenítő szelepeknél  nincs dolgunk. A kézi légtelenítő szelepeknél egy csavarhúzó segítségével magunknak kell elvégezni a műveletet. A légtelenítő szelep csavarját kissé hajtsuk ki, de előtte a biztonság kedvéért tegyünk a szelep alá egy edényt. A szelep addig maradjon nyitva, amíg levegő jön rajta, és amint megjelenik a folyadék, a csavart hajtsuk vissza. Ilyen légtelenítő szelepet találhatunk a fűtésrendszer legmagasabban lévő hurkainak tetején. Egyes radiátorok légtelenítésére a végükön lévő záróanya szolgál. A légtelenítés után valószínűleg újabb feltöltés is szükséges majd, de egy átlagos idényindítás után a légtelenítést egy lépésben el lehet intézni.
Amikor a fűtés hatékonyan és csendesen működik, akkor már csak a radiátorokat, és a radiátorszelepeket kell ellenőriznünk. A hagyományos szelepeket többszöri ki- és becsavarással járassuk meg, és ezzel a szeleptestek vízkövesedését gátoljuk meg. Ha a szelepet nem tudjuk elforgatni, akkor az már nagyon elvízkövesedett, és valószínűleg cserélnünk kell.