Két aranylabdást is „megfogott" a hatvani futballcsapat egykori játékosa, Károly József

Hogy mennyire rohan az idő, Károly József az egyik legjobb példa rá: a nagyobbik hatvani futballcsapat egykori játékosa a napokban tölti be hatvanadik életévét, pedig mintha tegnap lett volna, hogy az FC színeiben kifutott a gyepre. De ne rohanjunk előre, hiszen ezt megelőzően is vannak emlékei, nem is akármilyenek. Például, hogy korosztályos válogatottként két aranylabdást is „megfogott”. 

– Tiszaújlakon születtem, ami akkor még a Szovjetunió része volt. Kiskamaszként sportiskolába jártam Nagyszőllősön, 14 évesen pedig már a korosztályos ukrán válogatott tagja lehettem – meséli ifjúkoráról. 

Ebben az időszakban élete egyik legmeghatározóbb élménye volt, amikor 17 évesen a Dinamo Kijev elleni meccsen győztesen hagyták el a pályát. Köszönhetően Károly József góljának, amellyel hozzájárult a 4:3-as sikerhez, valamint annak, hogy jobbhátvédként sikeresen őrizte Oleg Blohint és Igor Belanovot. Akik jártasak a sportágban, tudják, e két név mit jelent. 

Az említetteket követően még több évet játszott szülőföldjén, előfordult, hogy 17 ezer néző előtt, majd 28 esztendősen hazánkba jött, ahol az első osztályig jutott, a szép emlékű Stadler csapatában kilenc meccset húzott le. 

Hatvanban hamar alapemberré vált, hat éven át szolgálta az egyesületet. A futballtól a későbbiekben sem szakadt el, jelenleg a Pest vármegyei Kartal utánpótlásával foglalkozik, felkészíti a Bozsik-programos gyerekeket, emellett egy negyedosztályú csapatot is treníroz. 

– Összesen 22 évet játszottam, imádtam a futballt, és imádom a mai napig. A véremben van. Remélem, a gyerekeknek és a felnőtteknek is át tudom adni a tapasztalataimat, és jó néhány bajnokot kinevelek a későbbiekben – jelenti ki, de hozzáteszi azt is, hogy emellett az élete másfelé fordult, vállalkozást működtetett tizenhárom éven át. Jelenleg pedig másik, meglehetősen érdekes hobbijának, a nyúltenyésztésnek szenteli szabadidejét. 

– Tíz éve már, hogy német óriásnyuszikat tenyésztek. Egyebek mellett nyolc országos serleggel és két szlovák országos győzelemmel büszkélkedhetek. Ez olyan elfoglaltság, amit csak az végezhet, aki igazán szereti az állatokat. Én imádom, kikapcsol, ha velük lehetek – említi szeretettel e tevékeny­ségét. 

Természetesen szóba kerül a család is, amely szintén központi szerepet játszik az életében. Idő közben Hortra költöztek. Feleségével immár 38 éve vannak együtt; egy fiuk és egy lányuk született, most pedig már egy 7 és egy hatéves gyerkőc, valamint egy négyéves ikerpár is az unokák sorát gyarapítja. 
– Így teljes az életem. Örülök nekik, és örülök annak, hogy hatvanévesen elmondhatom: egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek – összegez.