Rendhagyó történelmi óra a Bükk sűrű erdeiben húzódó védvonal mentén

Nyolcvan évvel ezelőtt a szovjet csapatok fokozódó támadásai közepette a tomboló hóvihar és a kegyetlen fagy tette próbára a 2. magyar hadsereg élet-halál harcot vívó katonáit a Donnál. A hős katonaelődök emlékére szervezett túra résztvevőinek most a meg-megeredő eső és a bükki ösvényeket elárasztó sár jelentett komoly kihívást. 

Az idei, XXIII. Doni Hősök Emléktúrán a német Unterfranken megyei tartalékosok csapata, a Kossuth Zsuzsanna középiskola rendvédelmi tagozatának több tanulója, az Egri Honvéd Hagyományőrző Csoport és számos megyei tartalékos katona gyalogolta végig a 34 kilométeres távot. 
A Lenkey menetszázad tagjai a doni áttörés 80. évfordulója alkalmával Bogácson sorakoztak fel, ahol a háromnaposra tervezett tiszteletadás szervezői – a Heves Megye Tartalékosaiért Alapítvány és az Egri Honvéd Sportegyesület – nevében Munkácsi Sándor tartalékos ezredes, az alapítvány kuratóriumának az elnöke ismertette a Honvéd Vezérkar főnökének díszparancsát. Ebben dr. Ruszin-Szendi Romolusz altábornagy úgy fogalmazott, hogy „útjuk során példaként álljon önök előtt a hazáért embertelen körülmények között, emberfeletti erővel küzdő bajtársaink emléke.” 
Az eligazítást követően Munkácsi Sándor és Csendesné Farkas Edit polgármester, valamint a menetszázad tagjai mécseseket gyújtottak az 1943 januárjában az urivi hídfőnél hősi halált halt, megsebesült, fogságba esett, illetve a harcokat túlélt katonák emlékére. 

Másnap a Bükkzsérc–Cserépfalu útvonalon haladt a menet, majd Cserépváralján tartottak megemlékezést, melynek során a menetszázad parancsnoka, valamint Dávid Zoltán polgármester hajtott fejet a háború áldozatainak emlékművénél. A program a térségben dúló háborús eseményekről szóló előadással folytatódott, az érdeklődő fiatalok pedig a honvéd hagyományőrző Vanyó Attila bemutatója révén megismerkedhettek a fegyverfogás fortélyaival. 

A menet a következő nap Felsőtárkányt útba ejtve tartott Egerbe. A Bükkben nehéz domborzati viszonyok között haladt az útjuk, miközben érintették azt az egykori védelmi vonalat, amely mentén kemény összecsapások zajlottak a német és az orosz egységek között. Az akkori harci események kutatója, a szintén hagyományőrző Mézes Tibor rögtönzött előadást tartott arról, hogy merre húzódtak az állások, hol helyezkedtek el a géppuskafészkek. Felsőtárkány előtt összetalálkoztak a Bükki Vörös Meteor Sportegyesület túrázóival, akik a váratlanul felbukkanó „harci egység” tevékenysége iránt érdeklődtek. Miután tisztázódott, hogy a katonás társaság mi célból járja az erdei ösvényeket, hosszasan elbeszélgettek a történelmi múltról. A férfiakat különösen lenyűgözték a korabeli fegyverek, miután egyiket-másikat ismerték is sorkatonai szolgálatuk idejéről. 

Egerbe érve a szakasznyi létszámú csapat megállt a Kisasszony úti Hősök temetőjében, ahol ugyancsak mécsesgyújtással tisztelegtek katonaelődeik emléke előtt. Innen a túra végállomására, Egerszalókra vitt az útjuk. A záróünnepségre a katolikus templom kertjében lévő emlékműnél került sor, majd a Lenkey menetszázad tagjai a helybeliekkel együtt vettek részt az évforduló alkalmával tartott szentmisén. Megható percek voltak azok, amikor Dorkó János gitárral kísért énekével, a női és a férfikórus pedig korabeli katonadalokkal tette emlékezetessé a kegyeleti eseményt. 
Ebben a faluban – mint még annyi más helyen – nincs olyan család, amelyik ne vesztett volna el egy apát, egy fiút, egy testvért vagy barátot, ne gyászolná a harctéren elesett hozzátartozóját. Smutczer Simonné ezúttal édesapjára emlékezett: számos falubelijével együtt a 29 éves Pekk István is a Don-kanyar poklába került. Neki szerencséje volt, lelkileg sérülten ugyan, de túlélte, ám hányattatása ezzel nem ért véget. Szinte azonnal málenkij robotra hurcolták, ahonnan csak jóval később szabadult. 

A mécsesek lángja sok hős emlékét őrzi. A Don 200 kilométeres partszakaszának védelmére felsorakozott 2. magyar hadsereg erőállapota a téli napokra jelentősen leromlott, mivel az ellátása már alig-alig működött. Ilyen körülmények között érte a szovjet Voronyezsi és Brjanszki Front hadművelete 1943. január 12-én az urivi hídfőnél, ahol Scsucsjénél áttörték a magyar arcvonalat. A katonák a dermesztő hideg ellenére egy ideig még tartották állásaikat, majd visszavonultak. 
A harcokban elesettek, illetve megsebesültek és fogságba esettek száma 125 ezerre tehető.