A szörnyű villámárvíz negyedóra alatt döntötte romba az életük munkáját Gyöngyöstarjánban + fotók

Június 8-án villámárvíz okozott emberéleteket is követelő tragédiát Gyöngyöstarjánban. Másfél héttel a történtek után Kiss Viktor polgármesterrel jártuk be a legnagyobb pusztítást elszenvedett, végig a patakmeder mellett kanyargó Széchenyi utcát. A szörnyű rombolás nyomai a megfeszített helyreállítási munkák ellenére még mindenütt látszanak. A polgármester elmondta, hogy jelenleg is a hordalék elszállítását végzik. Már 700-800 köbméteren is túl vannak, de a kertek végén még mindig van belőle bőven. Ezen a héten még biztosan ezzel telik az idő, tette hozzá.

– Az elmúlt tízegynéhány évre az volt jellemző, hogy alig volt víz a patakban. Utoljára 1954-ben volt egy olyan árvíz, amire még emlékeznek az idősek, de azt mondják, az sem volt ekkora, mint a mostani. A június 8-án helyben hullott eső mennyisége nem lett volna veszélyes, a vízgyűjtő területen azonban, amennyiben jól tudom, 122 milliméter esett egy óra alatt. Erre nem lehetett felkészülni. Ami történt, azok számára is felfoghatatlan, akik a saját szemükkel látták: 15-20 perc alatt zajlott le az egész szörnyűség – mondta Kiss Viktor.

A Dobó utcától indultunk el fölfelé a Széchenyi utcán. A két utca torkolatánál a templomtól a postáig minden víz alatt volt. A gyalogoshíd korlátját teljesen elhajlította az ár, életveszélyessé nyilvánították, le is van zárva. 

– A felújítás 5 utcát érint, azokon az útbukolat, a vízelvezető árkok károsodtak, összesen 77 ingatlant érintett az árvíz. Egy ház lakhatatlanná vált, abból ki kellett költözni az ott élőknek. Az anyagi kár mértékének megállapítása szakértők bevonásával még zajlik. Az azonban biztos, hogy a patakmeder és a záportározó  is teljes újjáépítést igényel. Ehhez kormányzati segítségre kaptunk ígéretet. A vis maior támogatásra az igénylésünket most bírálják el, az azonban az újjáépítésre nem alkalmas, csak helyreállításra. A patakmederre viszont jobbára az jellemző, hogy teljesen megsemmisült, vagy olyan szinten károsodott, hogy már nem lehet felújítani. A szakértő szerint az is baj, hogy ahol az alázúduló ár felszaggatta a meder alját, illetve letépte az oldalfalát, ott az épen maradt részeket alámosta a víz, így ott is építkezni kell. Minden gyaloghíd megsérült, de akadt olyan is, amit teljes egészében magával ragadott az áradat - részletezte a településvezető.

- A június 3-i  Nyitott pincék napjára készült el egy szépen faragott gyaloghíd, öt napra rá nyomtalanul elsöpörte az ár, a lábazata is használhatatlanná vált. A hullámtörőt is elsöpörte az árvíz. Az volt a szerencsénk, hogy a meder teljes hosszában szabályozva volt, még annak idején Szamosvölgyi Péter polgármester csináltatta meg. Ha ez nincs, nem tudom, mi maradt volna meg a településnek ebből a részéből. A Széchenyi utcán gyakorlatilag eltűnt az út az áradatban, az árvíz utáni pénteken délelőtt hordtuk tele mart aszfalttal, zúzalékkal, hogy a munkagépek számára járható legyen. A meder felső szakaszán viszont olyan helyek vannak, ahol még munkagéppel nem tudtunk hozzáférni a törmelékhez, mert megszűnt a patakmeder, nincs hová állni a gépekkel. A 1,5 kilométer hosszú patakmedret jó 90 százalékban már megtisztítottuk. A meder aljából, oldalfalából kiszakított akkora köveket, betontömböket kellett eltávolítani, hogy többet légkalapáccsal helyben szét kellett verni, hogy a munkagép kiemelhesse. A záportározó betongátjának alját is kimosta a víz, és a tározót is ki kell kotorni. A falu fölött lévő kőbányától lakókonténert, személyautót, forgókotrót sodort idáig a víz, de onnan származó gumiabroncsok még a falu közepén is találhatók – részletezte Kiss Viktor.

A polgármester elmondta, hogy különösen nagy kárt szenvedett az patakmeder mentén lévő három borászat. 

– Víz alá kerültek a pincék, a feldolgozó részek is. Volt olyan pince, ahol közel 200 hektoliter bor semmisült meg. Lelkileg talán a legrosszabb feldolgozni a történteket, mert ugyanúgy, mint a többi károsultnak, egy élet munkája volt a megsemmisült javaikban. Némi szerencse a bajban, hogy az ár jó negyedét elnyelték ezek a pincék. Ellenkező esetben az a víztömeg is a falura zúdult volna – tette hozzá Kiss Viktor.

Ottjártunkkor több helyen a háziak még mindig a portájuk takarításával voltak elfoglalva. A polgármester kiemelte, szerencsére sokan teszik a dolgukat, nem várnak a külső segítségre, ezért is haladt jól a takarítás. Ugyanakkor köszöni a sok önkéntes önzetlen segítségét is. Mint mondta, az árvíz utáni pénteken 175-en, szombaton 155-en jelentkeztek dolgozni. Nélkülük nem ment volna a helyreállítás. Kiss Viktor büszke arra, hogy Gyöngyöstarján lakossága, valamint a környező települések polgármesterei, önkéntesei, civil szervezetei is nagy összefogásról tettek tanúbizonyságot. 

Lólé László ingatlanával sajnos már nincs mit tenni, a ház lakhatatlanná vált.

– Negyven év munkánk ment tönkre 10-15 perc alatt. Most a sógoromnál lakunk a feleségemmel, a lányunkkal meg a két unokával. Betört a víz a házunkba, 137 centiméter volt a vízmagasság benn – megmérte a biztosító szakértője meg a statikus. Szerencsére vannak jó emberek. Kaptunk már adományokat Markazról, Szücsiből, helyből is. Mindent elfogadunk, mert mindenünk odalett. A ruha is adomány, ami rajtam van. Próbáltam menteni, amit lehet, de már nem tudtam a lakásajtót se kinyitni, olyan magasan állt benn a víz. A szemem láttára vitte el az ár a kocsit is. A kerítésre mászva vészeltem át a bajt. De menni kell tovább, a feleségem most is a szőlőben van. Bízunk a Jóistenben, megtart bennünket – mondta Lólé László. 

A polgármestertől azt is megtudtuk, hogy az adományok tekintetében tart az összeírás, kinek mire van szüksége, hogy célzottan jusson az adomány a megfelelő helyre. A károsultak folyamatosan jelzik az igényüket az önkormányzatnak, vagy a karitásznak. Arról is szó esett, hogy az árvízben elhunyt 47 éves helybeli férfi temetése szerdán lesz a községben. A másik áldozatot, a Gyöngyösön élt hölgyet szülőfalujában, Kisnánán helyezik örök nyugalomra.